Mi a véleményed a sírós pasikról?
Azt szeretném kérni tőletek ,hogy a válaszotoknál tüntessétek fel a nemeteket(azt ,hogy fiúk,férfiak vagytok e vagy pedig lányok,nők!).
Síros pasik fokozatai:
1;aki néha egy egy filmen,zenén elsírja magát
2;Aki filmtől függetlenűl tevékenységtől függetlenűl elsírja magát néha néha ,ami lehet belső ok is ill külső októl is.
3;Aki mindenen elsírja magát ill gyakran pl:megütik,beszólnak neki,stressztől,nehéz helyzetektől jó formán bármitől.
(Ezt azért írtam le ,hogy könnyebben megértsétek a kérdésemet ill jobban részletesebben tudjátok a kérdésemet értelmezni ill megválaszolni.)
Inkább sírjon mint dühöngjön.
És szerintem aki ennyire tisztában van önmagával, hogy vállalja az érzelmeit, az teljesen magabiztosan éli meg a maszkulinitást
Számomra szimpatikus, ha egy férfi teret enged az érzelmeinek és egészséges módon megéli azokat.
Többször láttam már a páromat sírni; volt, amikor együtt pityeregtünk egy film alatt, volt, hogy ő könnyezett, amikor megkapta álmai lehetőségét, volt amikor a nagyapja temetésén zokogott. Az ilyesmi természetes nőknél és férfiaknál egyaránt. Mindkét nemnél hosszútávon is csak problémához vezet, ha elnyomja az érzelmeit. Sírni pont annyira természetes és egészséges, mint nevetni.
Ha például minden szex alatt elsírná magát, mert annyira megérinti ez a kapcsolat, az túlzónak és kicsit nevetségesnek érezném, illetve ha csak sírna ahelyett, hogy megpróbálná megoldani a probléma okát (például nem elhagyja a rosszhatású munkahelyet, csak panaszkodik miatta), az se lenne szimpatikus.
23/N
Szerintem az egyes normális, én is ilyen vagyok persze ezt megtartom magamnak.
A kettes még elfogadható, ha szűk körben teszi pl. párkapcsolat és nem egy kisebb-nagyobb haveri körben egy iszogatás alkalmával...
Hármas nem szimpi, nem tudja tartani a kontrollt. 30/f.
Régebben többször volt, hogy sírtam, de nem olyan dolgok miatt, mint amit leírtál.
Igazából még nem rendszeres vagy nem ebből állsz addig pozitív egy nő számára, ha tudsz mutatni érzelmeket.
Lehet csak azért mert sosem ismertem egy ilyen sírós embert sem (se férfit, se nőt) és én is inkább kifutok a világból, mint hogy mások sírni lássanak, de: kínosan érint, nincs hozzá türelmem, nem tudok vele mit kezdeni. Néhány esetben arra is gondolok hogy az illető nem nőtt fel (pl ha ahelyett sír, hogy megtanulná hogy hogyan legyen egészséges önképe, amit nem tud kikezdeni mások véleménye, vagy ha ahelyett sír, hogy megtanulna konfliktusokat kezelni)
Ha pedig csak random, a gondolatai miatt sír, akkor azt nem elfogadni kell, hanem kezeltetni, mert az depresszió, a depresszió pedig kő keményen tönkre tudja tenni az ember egész életét.
Persze az teljesen rendben van ha néha sír valaki, de ha mindig mindenen sír, akkor ott valami bibi van (még akkor is, ha férfi az illető)
De ahogy írták inkább sírjon mint hogy dühöngjön....
N
1 elő szokott fordulni bár általában akkor ha amúgy is sz@r kedvem van
3 ha nincs rá okom nem sírok
2 a külső okot nem értem ha megütöm vagy fáj valamim nem szoktam sírni viszont ha van egy mély beszélgetésem (egy közeli baráttal pl) akkor ha tényleg olyan a téma és olyan a hangulatom akkor előfordulhat hogy könyve lábad a szemem,pityergek de természetesen itt nem zokogásrol beszélek
36/f
Nőben és férfiban sem "nézem el" a sírást, ha meghal valakije ok, de amúgy...
37N
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!