Szerintetek ez normális??

Es kerik a tanacsodat vagy csak nekiallsz osztani az eszt, "jobban tudni", es magadta iranyitod a figyelmed a sajat kapcsolodo (?) sztorijaiddal?

Mar bocs, h ilyen sarkosan irtam, de csak azert, mert pont igy johet ez le a masiknak.

Igen, ez hiba, sőt: többszörösen is az.

Először is amikor valaki beszél neked a problémájáról, egyáltalán nem biztos, hogy tanácsot kér - sőt: többnyire nem. Az ember ilyenkor inkább támogatásra, törődésre vágyik, meg szeretné valakivel beszélni a gondjait.

A kéretlen tanácsadással két bökkenő is van: egyrészt megtagadod tőle, amit szeretett volna - az empátiát -, másrészt pedig kicsit fölé helyezkedsz, mintha te lennél az oktató, ő meg a diák. Gyakori eset, hogy valami nagyon kézenfekvő tanácsot adsz, ami meg egyenesen megalázóan hat.

Ha a kéretlen tanács során magaddal példálózol, az egy még súlyosabb formula, mert a fentieken kívül még át is tereled a szót róla magadra, ami elég önzőn hat. Ha ennek a tetejébe még pozitív példaként hozod fel magad, akkor kicsit azt is mondod, "vegyél példát rólam, én jobban csinálom, mint te".

Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad tanácsot adni, csak tudni kell, hogy mikor. Ha nem tudod, meg lehet kérdezni: "ne haragudj, adhatok egy tanácsot?". Ennél egy jobb eset, ha inkább kérdezel: "esetleg ezt, vagy azt próbáltad már? Mi történt akkor?". Ennél még jobb, ha először nyitott kérdést teszel fel: "mit tudtál tenni eddig? mire jutottál ezzel?".