Hogy élnéd meg a következő világlezárós pandémiát, mondjuk ha 5 év múlva ilyenkor indulna? Tegyük fel, nagyobb lenne a halálozási rátája mint a covidnak. De nem is a betegség érdekel, hanem hogy a lezárás hogy érintene!

A halálozások miatt nagyon aggódnék, de amúgy nagyon bírnám.

Legjobb heteim voltak, mikor itthon volt az egész család együtt.

Mármint feltételezzük hogy ugyanolyan szabályok lennének érvényesek mint a covid alatt?

Nem nagyon érdekelne, a home office-nak örülnék, a hobbijaimban meg nem akadályoztak a lezárások, kirándulni, futni, bicajozni, kertészkedni, olvasni, fotózni a covid időszak “mélypontján” is tudtam szabadon.

Én is örülnék a home office-nak, de annak nem, hogy sok ember halna meg a világjárvány miatt vagy veszítik el az állásaikat.

Annak sem örülnék, hogy megint rettegni kell, hogy én vagy a szeretteim elkapják-e.

1. Önmagában a lezárás jó volt, jelenleg is home office-ban dolgozom, de akkor üresebbek voltak az utcák, kellemesebb volt sétálni, alacsonyabb volt a légszennyezettség. Sok máig ható pozitív vonzata volt, sokat fejlődött az e-learning, e-shopping, e-administration stb...

2. Csak kötelező oltás ne legyen, mert a covid tapasztalatai (legalábbis az én környezetemben) azt mutatták, hogy az oltás nagyobb kockázat volt (főként keringési és idegrendszeri vonatkozásban), mint a fertőzés.

3. Viszont a szándékos kormányzati pánikkeltést nagyon rossz néven vettem. Például, hogy végstádiumú rákos betegek elhalálozását, akiknek a kórházban pozitív lett a covid tesztjük, de semmilyen covid-tünetük nem volt, covidos halálozásként vitték be a statisztikába. Vagy, hogy a covid pozitív, de alapvetően más betegségekben szenvedő embereket covid-osztályokra vitték, ahol nem kapták meg az alapbetegségüknek megfelelő orvosi kezelést és ezzel súlyosan kockáztatták-károsították az egészségüket, továbbá növelték az indokolatlan többlethalálozást. Ezek megrendítik az emberek közigazgatással és egészségüggyel kapcsolatos bizalmát.

Ugyanolyan rosszul élnénk meg, mint az előzőt. Én is és a férjem is elvesztettük a munkánkat majdnem egy évre, a barom korlátozások miatt, szóval a megélhetésért küzdöttünk, nem költhettünk semmire kaján/rezsin kívül.

Az lenne csak a különbség, hogy azóta igyekszünk több megtakarítást felhalmozni, hogy ne kelljen annyira fillérezgetni mint legutóbb. Legutóbb is volt megtakarításunk, csak nem annyi amennyi kellett volna...így folyamat stresszben voltunk, hogy találjunk valami ideiglenes munkát egy olyan időszakban amikor csomó embert rúgtak ki egy csomó munkaterületről.

Az egyetlen jó oldala az volt, hogy többet tudtunk együtt lenni, de valójában a sok idegeskedés, hogy miből lesz kajánk, hogy fizetjük ki a számlákat, ezt a kis jót is beárnyékolta.