Hogyan kezelnéd, ha valaki hirtelen, a perzselő érzelmektől vezérelve leborulna előtted?

Volt egy munkatársam, akit hazaküldtem, mert bebaszva jött be dolgozni. Nem volt semmi gáz, mondtam neki, hogy menjen haza, józanodjon ki, várjuk szeretettel másnap, szóval egyáltalán nem arról volt szó, hogy ki akartam volna rúgatni, vagy ilyesmi, én a felettesemnek úgy kommunikáltam, hogy bejött, de nem érezte jól magát ezért hazaküldtem, vele meg elbeszélgettem, hogy egyszer nem gond (megbízható munkaerő volt, aki egyszer megcsúszott), de ne csináljunk ebből rendszert, mert hosszú távon nem csak itt, hanem egyik munkahelyen sem fogják tolerálni. Semmi több nem volt.

Másnap megjelent színjózanul a srác, letérdelt, és töredelmesen bocsánatot kért. Rettenetesen kellemetlenül éreztem magam, megfogtam a kezeit, elkezdtem húzni felfelé, de nem vette a lapot, akkor mondtam neki, hogy álljon fel, nem történt semmi, nincs erre szükség, és rendkívül kellemetlen, én szeretnék vele egyenrangú emberként beszélgetni, állva, vagy ülve, mindegy, de nem úgy, hogy ő térdel, én meg állok. Erre elmondta, hogy ő bocsánatot kér, őt így nevelték, cigány családból származik, és ha bocsánatot kellett kérnie az apjától vagy az anyjától, akkor le kellett térdelnie előttük, és azt gondolta, hogy mivel én technikailag a felettese voltam, előttem is le kell térdelni...

Ez eleg teatralis szerintem. Nem hiszem, h ez kell a megbocsatashoz. En, ha elem borulna igy le valaki, rem kellemetlenul ereznem magam.

En sem tennem, senkinek. Ezt onmagam szandekos megalazasakent elnem meg.