30 évesen hol kellene tartani az életben?

Nincs ilyen, hogy hol “kéne” tartani. Mindenkinek mások a vágyai, a lehetőségei, a céljai. Azért tegyél, hogy a te vágyaidat elérd, ne másokéival foglalkozz. Most ha nekem van olyan volt osztálytársam, aki így 28 évesen már háromgyerekes anyuka, attól én kicsit sem érzem lemaradva magam, mert én nem is akarok gyereket. Nekem az ő céljai nem céljaim.

Én egyébként most ott tartok, hogy egyedül élek egy szép albérletben, van egy motorom, utaztam már tengeren túlra is (összesen 20 országban jártam), többféle sportot űzök, vannak barátaim, akikkel rendszeresen csinálunk programokat, és annak ellenére, hogy soha nem volt egy összegben 1,7 millió forintnál több pénzem, mindig mindent meg tudtam venni magamnak, amit épp akartam. Csak arra figyelek, hogy mindig maradjon legalább 300 ezer forintom, ha bármi van, tudjak mihez nyúlni. Plasztikától kezdve a nyaraláson át a motorig, amire épp vágyok, megveszem, de nem kotlok a pénzen, mert annak nem látom értelmét, hogy otthon éljek anyámmal, ne járjak el nagyon sehova, ne fizessek ki 500 ezres fogászati kezelést, ha épp arra van szükségem, de közben arra izguljak, hogy hurrá van 6 millió a számlámon. Azért keresünk pénzt, hogy éljünk belőle😀Lehet holnap kiderül, hogy rákos vagyok aztán majd bánhatom, hogy nem éltem, mikor megtehettem volna.

Persze ha van célja a megtakarításnak, pl. saját ingatlan, akkor gyűjtsd csak, de én a mai árak mellett nem akarok ingatlant venni. Most 10 évig mondjak le mindenről, hogy legalább egy lakásom legyen? Vagy vegyek fel 50 millió hitelt, aztán ragadjak benne egy unalmas házasságban az anyagiak miatt, ahogy az emberek nagy része teszi? Hát én nem gondolnám, hogy ezzel kerülnék előrébb az életben…nekem úgy jó, ahogy most élek, de kinek mi.

#13: Nagyon nagyon hasznos a válaszod, mert nagy igazságot írtál. Én sajnos pont az a példa vagyok amit leírtál. Itthon élek még, iszonyúan spórolok, hogy saját lakásom legyen. Mikor elkezdtem dolgozni, még reálisnak is tűnt a tervem, azóta viszont úgy elszálltak az ingatlan árak, hogy kb esélyem sincs. Nyaralni nem járok, élményeim nincsenek. Mert ezen görcsölök. Na de minek?? Amúgy mostanra jutottam odáig, hogy vennék fel hitelt, mert önerőt gyűjtöttem, és azt fizetném, nem albérletet majd. Nyilván költözni szeretnék.

Becsüllek téged esküszöm.

Nemhogy én is inkább élményeket szereznék az összegyűjtött pénzemből. Előrébb lennék.

Egyik barátnőm tavaly költözött el otthonról. Ő hitelt vett fel, így tudott egy kis lakást venni. Azonban azóta ő sem jár sehova a munkahelyen kívül mert fizetnie kell a törlesztőt és azon görcsöl, el ne veszítse a munkahelyét.

28N

#16: Tényleg nem egyszerű ez. :(

Őszintén, már én sem tudom mi lenne a jó...

Hitel nélkül viszont esélytelen lakást venni. Szüleim nem tudnak segíteni, meg nem is várnék el ilyet senkitől.

Én 30 évesen:

- többmilliós Diákhitel tartozás NAVnál

- egyik napról a másikra éltem

- rokonnál laktam, aki szívességből fogadott be

- párkapcsolat nulla, kalandok nem jöttek össze.

- munka: idénymunkák, télen a falat néztem…

- zéró önbizalom

- fogalmam nem volt mi a fenét akarok az életben még mindig…

Nem adtam fel, dolgoztam magamon, olvastam, edzettem, pumpáltam az önbizalmam.

Kva kemény meló volt, hidd el, rengeteg áldozat árán, de most 40 évesen itt tartok:

- diákhitel kifizetve, kevés megtakarításom van

- szép lassan építem az életem tudatosan

- albérletben lakom

- a párommal :)

- jó nevű multinál dolgozom és viszonylag nem nagyon utálom időnként

- az önbizalom nagyobb mint nulla

- tudom mit akarok. néha letérek az útról de tudatosan visszatalálok. És erősödöm

Itt tartok most :) Ez se forgatókönyv-szerinti.

KITARTÁS!!!