Miért érint ilyen rosszul, ha elutasít valaki? Miért ad "jeleket", ha van barátja?

Első vagyok: vagy egy fiktív háttér sztori csak hogy értsd mennyi minden lehet a háttérben:

Régóta akar már párt magának, de van egy apja, aki félti, manipulálja, és szinte hallja a fejében a hangját hogy mit szólna ha a vonaton szóba áll valakivel… és inkább azt mondja van barátja

"Egy vadidegen emberrel nem fogok csak úgy jókedvemből "szimpatizálni""

Te nem, mert te túlgondolod a dolgokat és a házasságot tervezed amint egy nő hozzád szól. Ettől még az emberek 90%-a helyén tudja kezelni a szimpátiát és egyszeri beszélgetéseket.

Tényleg ezt kell elfogadni/megszokni/tudomásul venni, hogy az EMBERI szimpátia nem egyenlő azzal, hogy a másik nem azonnal rohanna a karjaidba/ágyadba. Én magam sok emberrel találkozom, beszélgetek, sokan szimpatikusak, akár férfi, akár nő, mégis tudom, hogy ez ennyiről szól és nem többről.

Eleve önmagában az, hogy "bámulsz" valakit aki nyilván időnként visszanéz, hogy mit kar ez az eszelős, még nem jelent önmagában semmit.

Még az sem jelent semmit, hogy valaki első ránézésre szimpatikusnak tűnik, hiszen ott 100%-ban csak a külső tűnik fel. Ettől még simán le lehet rombolni az addigi imázsodat pusztán azzal, hogy megszólalsz.

Az önbizalmat érdemes úgy felépíteni, hogy külső dolgok, rajtad kívül álló tényezők helyett magadból, a belső értékeidből, a személyes képességeidből fakadjon. Ezeket gyakorlással tudod fejleszteni, minél többet csinálod, annál jobban fog menni és nőni fog az eredményességi rátád, ami javítja az önbizalmad is. Mit gondolsz a pilóták, tűzoltók, katonák, orvosok, stb. miért gyakorlatoznak annyit különféle helyzetekben?

Az önbizalmat, magabiztosságot az adja, hogy nem idegen egy terep, nem először találkozol vele, hanem már csináltál hasonlót, tapasztalatot szereztél benne, hogy meg tudsz küzdeni a hasonló kihívásokkal, ezért nincs mitől tartanod, mert tudod, hogy sikerülni fog.

Ha valamit nem csinálsz, nincs benne gyakorlatod, akkor tapasztalat híján menni sem fog annyira, okkal tartasz tőle, hogy nem fog jól sikerülni és ha a kudarcok miatt kerülöd, megúszni próbálod, akkor mitől menne jobban, honnan lenne gyakorlatod benne és mitől lenne önbizalmad, hogy sikeresen meg tudsz egy ilyen helyzetet oldani, ha egyszer nem csinálod és nincs benne gyakorlatod?

"Egy vadidegen emberrel nem fogok csak úgy jókedvemből "szimpatizálni"."

Pedig az a legjobb időtöltés egy vonaton. Jó gyakorlás, hogy rászokj arra, hogy semmi tétje nincs, ha kezdeményezel nőknél. Kedélyesen elbeszélgettek és nem akarsz semmit. Ezért aztán rettegned sincs miért és bátran próbálkozhatsz másoknál is.

"kinél kell/lehet kezdeményezni? "

Mindenkinél, aki szimpatikus neked és szeretnél tőle valamit. Aztán majd ő eldönti, hogy nyitott-e vagy sem. Ha megpróbálod, akkor nagyobb eséllyel lesz belőle valami, mint akkor ha nem.

"már egyértelmű jelek sem egyértelműek?"

Nincsenek egyértelmű jelek. A jelekkel az a gond, hogy mindenki azt lát bele mindenbe, amit akar. Közben a másik vagy tényleg úgy gondolta, vagy marhára nem. Anélkül, hogy megállapodnátok egymással a jelek jelentésében, nem egyértelműek a jelek. Ha meg már meg tudtok állapodni a jelentésükben, akkor nincs szükség a jelekre, mert ki is mondhatjátok hogy mit akartok egymástól.

De még egy sok éve tartó házasságban is rendszeresen előfordul, hogy egyik fél nem úgy érti a dolgokat, ahogyan a másik gondolja őket. Nemhogy jeleket, de még kimondott szavakat, mondatokat sem mindig úgy értenek az emberek, ahogyan a másik gondolta volna.

"a lányok meg még a középkorban élnek és eszükbe se jutna kezdeményezni."

Ez is egy lehetséges olvasata a helyzetnek. De a lányok inkább onnan szoktak közelíteni, hogy náluk nélküled is próbálkozik egy rakás pasi, szóval egyszerűbb nekik azok közt válogatni, akik próbálkoznak. Aki nem próbálkozik, az meg nyilván nem érdekli őket annyira, hogy ők próbálkozzanak nála.

Az is egy módszer, hogy te megvárod azt a csajt, aki próbálkozik nálad. Csak nem biztos, hogy ez a legeredményesebb megközelítés...