Más bizalmának végleges elvesztése "egy jó poén kedvéért"?

Szerintem nem vette komolyan és amolyan legyintésnek szánta a "Persze-persze, teljesen megértem" válaszát.

Kérdezd meg, hogy miért tette, annak ellenére, hogy megkérted ne tegye.

Nekem volt egy ilyen barátnőm. Rengetegszer megbántott és megalázott és még neki állt feljebb.

Én lehet kerülném a társaságát, de előtte azért kérdezd meg.

Igen, vannak ilyen emberek, de nem véletlenül vonzod be éppen ezeket. Ezekkel van dolgod. Talán éppen az, hogy a konfliktusokat megtanuld kezelni.

Hiszen ez konfliktus. Attól, hogy nem szólalsz meg, hogy nem állsz ki magadért, hogy nem vonod felelősségre, még konfliktus, CSAK

1. magadat árulod el, mert nem állsz ki magadért

2. nem tanulod meg megvédeni a határaidat.

A konfliktus önmagában nem rossz, az nem csak veszekedés lehet, hanem asszertív kommunikáció is. Normálisan is meg lehet ám beszélni dolgokat.

Persze hogy eztán mennyire bízol meg benne, az egy másik kérdés.

Velem is volt olyan, hogy hülyén viselkedtem, kicsit kényszeresen, aztán ezt sikerült megbeszélnünk, és jó volt a barátság, továbbra is ment a bizalom, és megváltoztam. Aztán volt olyan barátom, aki nagyon sok borsót tört az orrom alá, és hiába beszéltem meg vele, nem érdekelte. Vele megszakítottam a barátságot, mert ha neki jó az, ha nekem rossz, az nem lehet oké. Továbbá nyilvánvaló volt, hogy nem tisztel, és ezt még csak tapintattal sem kezeli, így az önbecsülésemet szándékosan rombolta, így igen, megszakítottam vele egy húszéves barátságot, azzal együtt, hogy az egyetlen barátomnak tartottam őt.

De hangsúlyozom, itt nem egy egyszeri botlásról volt szó, és igyekeztem megbeszélni vele mindig, hogy mi zavar, de nem tartotta tiszteletben, nem érdekelte. Magyarán ez nem is volt az én értékrendem szerint kölcsönös barátság.

Egyszer még amikor 13 éves voltam én elmeséltem néhány barátnőmnek, hogy egy nőt láttam a boltban, aki hasonlított az egyik tanárnőnkre. Rávettek, hogy kérdezzem meg egy másik tanárnőt, hogy merre volt ez a bizonyos tanárnő a hétvégén, hogy megtudjuk ő volt-e. Annyira győzködtek, hogy azt hittem, ez nem para és megkérdeztem. A tanárnő persze azt mondta, hogy ez nem az én dolgom és egyrészt kellemetlen volt, másrészt meg ciki volt, hogy mit fog szólni a szóbanforgó tanárnő, ha visszajut hozzá.

Na már most, amikor kérdeztem éppen a tanárnőt, a barátnőm, aki nagyon győzködött, elszaladt.

Utána amikor újra találkoztunk, a nevetéstől fulladozva mondták, hogy most akkor tényleg megkérdeztem-e és mi volt a válasz.

Utána bevallották, hogy egymás között fogadtak x összegben, hogy megkérdezem-e a tanárnőt és nekem abban a pillanatban elszállt a bizalmam. Annak, aki megnyerte a fogadást (aki nagyon győzködött) annyit mondtam, hogy megnyertél egy fogadást és az ára egy barátság volt.

Ez akkor nekem nagyon durva volt, ami nem ciki, mert 13 évesen másképp látod a dolgokat.

Viszomt felnőtt fejjel már nem az, kb a tanárnő arcára aki előtt lejárattam magam nem is emlékszem, plusz így érettebben látom, hogy nem a barátnőim tehettek róla, hogy ennyire kis naiv voltam.

Örülök, hogy így látod. Remélem, sikerül ezen a téren fejlődnöd. Fontos a határ tudatos megszabása, annak kifejezése, és megvédése is. minden téren.

A határ megvédését asszertív kommunikációval is teheted, nem kell veszekedve. És, amikor már úgy érzed, hogy valaki nagyon közelít a határhoz, mert mondjuk, bepróbálkozik, akkor már ismét emlékeztetheted, hogy mi nem esik jól, és nálad minek milyen következményei vannak.