Mesélnétek a kommunizmus által eltorzított gondolkodású emberekről élményeket?

Nekem kedvencem volt:

A nagyszüleim és szüleim gazdaságát államosították. Majd az azt követő kötelező munkahelyeken az emberek elvárták, hogy alanyi jogon tartsuk el őket a munkánkkal is. Ahogy egy falu polgármesterét megrohamozzák bizonyos személyek, hát hogy adjon nekik segélyt és más juttatásokat alanyi jogon, mert miből tartsák el magukat és családjukat. Természetesen ha munkát is ajánlana nekik a polgármester, annak nem lenne jó vége, minimum leváltanák.

Hát ehhez a példához hasonlókat éltem át a szocialista beteg ideológiák idején. Arrogánsan követelték hogy etessük az embereket és dolgozzunk helyettük, mert proletárhatalom van és nekik alanyi jogon jár a fizetés, munka nélkül.

Márpedig joggal elvárható lett volna akár a fordítottja, hisz mi jelentős tőkét adtunk be a közösbe, amiért cserébe joggal elvárható lett volna akár egy lightosabb munka is, vagy akár az akkor divatos kapun belüli munkanélküli állás is. Ahogy a kapitalizmusban is ismert a csendestárs vagy a befektető fogalma, akik nem biztos hogy a munkát is végzik, hisz ők a tőkéjüket viszik a vásárra.