Dél-Amerikában milyen az emberek természete?

Hát, Haitit nézve, meg Kuba, Mexikó, Brazilia.....én akkor mennék csak oda, ha van egy fizetett, 500 fős kommandós őrségem.

A legtöbb borzalom, ami történik a világban, dél amerikában van.

Nem linkelek videókat, mert kitiltanak innen.

#2 a tájékozatlanság netovábbja. Haitit ne hasonlítgasd már Mexikóhoz, ahova fehér családok milliói járnak nyaralni🤣Főleg a Yucatán-félsziget semmivel sem veszélyesebb pl. Pestnél. Én voltam ott szőke nőként és egy percig nem féltem.

Viszont amúgy ez Közép-Amerika, Dél-Amerika az pl. Brazília, és a kérdésre válaszolva, szenvedélyesebbek, közvetlenebbek, élettel telibbek ott az emberek, mint északon.

Én azokról tudok beszélni, akik ideköltöztek. Volt jópár munkatársam és általánosítani nem lehet. Például voltak a tipikus emberek akik azt képviselik, ahogy elképzeljük a Dél-Amerikaiakat, de volt a szöges ellentéte, akik nagyon zárkózottak voltak, kb azt sem vetted észre, hogy két méterre ül tőled, mert olyan csendes volt.

Ami a nyitottságot illeti, kb mindnél azt vettem észre, hogy inkább nyitottnak tűnik, de egyszerűen csak közvetlen. Ők nem azok a tipikus emberek akik a legprivátabb magánéleti dolgukat rádöntik. Ráadásul, ha te kezdesz el nagyon mélyebb dolgokról beszélni, nem érzik jól magukat. Lehet ez csak amiatt van, hogy a legtöbb magyar ilyen volt az életemben, én is ilyen vagyok és ez inább tipikusan hazai szokás, nem tudom.

Sok magyarnál meg magamnál is észrevettem, hogy szeretünk agyalni, túlgondolni dolgokat, mindennek nagy feneket keríteni, de ők pont ennek az ellentétei voltak. Van egy szűrő, hogy mit fogadnak be és mit nem, ezért talán néha feledékenynek, lustának, butának tűntek, pedig nemes egyszerűséggel csak higgadtak tudtak maradni és megolt rá a módszerük.

Nem láttam, hogy egymásközött lett volna versengés vagy a tudásuk összemérése, tehát nem volt köztük jelen, amit itt észleltem, hogy a magyaroknak már nem elég, hogy olvasol, de mit, ráadásul a nyelvtani hibáid csak azt bizonyítják, hogy nem vagy értékes, stb...

Ami negatív, hogy nagyon temperamentumosak és amikor megsértődnek, bezárkóznak.

Egy óriási pirospont a magyaroknak, hogy a legtöbbjük kifejezi a fájdalmát, sértettségét, meg lehet elük beszélni.

A dél-amerikai munkatársaimnál kétfélét tapasztaltam. Volt aki hetekig nem tudott egy bakit megocsátani és újra és újra felhozta, de megbeszélni nem akarta és volt aki csak nem szólt hozzám. Ez a közös bennük, hogy bezárkóztak, hetekig, így maradtak, majd egyszerre csak visszaállt minden a régi kerévágásba és újra a régi stílusban viselkedtek velem, nekem meg ez kellemetlen, hogy nincs kommunikáció, nem ehhez vagyok szokva.