Hogyan lehetnék a "jég hátán is megélő", igazi laza ember, aki bevonzza a jó dolgokat?

A gondolatok áthuzalozásával, amik az elmédben vannak. Ezeket gyerekkortól teszi belénk a környezet.

"Nem leszel senki, ha csak lébecolsz"

"Tanulni kell, akkor viszed valamire".

"Bezzeg az unokatstvéred már a harmadik diplomáját csinálja" stb.

Ilyenkor beletöpörítik az ember személyiségét valami kis bögrébe, nem figyelik, hogy miben lenne jó, mihez van tehetsége.

Csak jól hangzó, tekintélyesnek tűnő szakmát lehet választani. Mérnök, orvos, jogi pálya.

Azzal, ha valaki énekes akar lenni, mert tehetsége van hozzá, vagy rajztanár, hát azzal ugye nem lehet büszkélkedni. Ez a környezet hangja sajnos.

Úgyhogy a kognitív torzításokat kell először feloldani.

Amit te írsz, meg a raktári munka között azért még rengeteg átmenet van.

Írd össze, hogy mihez értesz, mit csinálsz szívesen.

Nekem azt tanácsolta egy segítő, hogy azt nézzem meg, hogy mikor unatkozom, mihez nyúlok először.

#1

Ezek nem torzítások. 10000 gyerekből, aki énekes vagy más szórakoztatóipari sztár akar lenni, mondjuk van hozzá tehetsége 50nek, és valóban az lesz 1-2. Még párnak mellékkereset vagy hobbi szinten ott lebeg egy ideig.

10000 gyerekből aki ügyvéd, mérnök, orvos akar lenni, az lesz mondjuk 5000.

Te melyiket javasolnád a gyerekednek, aminek a bekovetkezesi eselye 0.1% vagy aminek 50%?

Kerdezo: ezt a magabiztonságot szinten fel kell epiteni. Én mérnöknek tanultam amikor raktáros melóm volt, de tudtam hogy ez csak átmeneti, ez adott önbizalmat, és pattant le rólam a drama, bullshit, meg az aggódás. Pont annyit tettem ebbe amennyit kellett, aztán libbentem tovább pár hónap után.

Annyira szeretem, amikor meg sem próbálják értelmezni, hogy mit írok.

Komolyan az a lényeg szerinted a válaszomban hogy valaki énekes akar lenni? Ezen a szinten tartasz?

Sajnálatos.

Tanulmányozd a magyar paraszti világot és az abban élő Isten,adta magyar paraszt ember életét és létét!

Nem csak boldog leszel ha nem találékony is!

Hát, akkor ne példálózz olyan "karrier utakkal" amikben a 99.9% felsül, nettó bukóval időben és pénzben, hiába "jó benne".

Ha pedig azt nézed mihez nyúlsz először amikor unatkozol, akkor a mai fiatalok 80%ából video jatek teszter és instamodell lenne. Nyilván ezek is 10000ből 1re van igény irányok.

Azzal példálózok, amivel csak akarok. Tetszőleges behelyettesíthető.

Magyarázkodnom sem kell. Az én felelősségem az, amit írtam, így gondolom, rengeteg megnyomorított életet látva.

Azzal, hogy te milyen szemüvegen keresztül látod a válaszomat, hogyan értelmezed, azzal nekem semmi dolgom. Itt lépne életbe ugye az empátia, elfogadás, na meg a belső monitorozás. Mitől is akadtál ki, mi olyat írtam a válaszomban? Semmit. Te máshogy látod. És?

De ugye ezek a dolgok, mint empátia, önreflexió, a társadalom nagy részéből hiányoznak.

Nagyon jól tudom, hogy Magyarországon az edukációra való törekvéseim az oldalon olyanok, mint a széllel szemben pisálás. Mert itt csak a változást várják az emberek, de nem változtatnak.

Ha csak egy ember érti, hogy mit írok, már nincs hiába, már tettem valamit.

Te tettél ma már valamit, magadért? Hogy másokért tettél-e, nem biztos, hogy meg kellene kérdezzem. De benned is hiszek.

#8

Egyelőre csak reggelit csináltam magamnak és a páromnak mielőtt az irodába ment.:) egyébként több egyetemen tanítok és oktatási cégem van, az időm nagy részében másokért, és mások fejlődéséért teszek. Kontraproduktívnak tartom a példákat amiket hoztál, ezért szóvá tettem. Látom nagyon fáj, de ettől még nem kell személyeskedni. Vezesd le máshol a frusztrációd.

Az igen. Reggelit csináltál. Tényleg nem tudsz értelmezni. Sajnálom.

De lehet szintet lépni.

Ha úgy akarsz fejleszteni valamit, vagy valakit, hogy egyből érvénytelenítesz, mert nem tetszik egy példa, az kontroll. Abból nem lesz fejlődés.

A magas szint a békénhagyás.

Nem frusztráció az, amit érzek, hanem szomorúság.