Miért van az hogyha eltörik valami leginkább pl.: pohár, tányér, bögre, váza... akkor szinte túl traumatizálom magam és olyan érzés van bennem mintha meghalt volna valaki. Már a hangját is borzasztó hallanom. Ez egy fóbia vagy mi lehet?

Ragaszkodni én is tudok tárgyakhoz.

Például ha van egy mérőszalagom, használom 2 hónapig és esetleg valahol elhagyom... Már konkrétan a szemem kigúvadt ha le kellett olvasni róla a számokat úgy el volt kopva, a cégnél a polcon tízesével áll és szabadon vihető (ha konkrétan naponta cserélnéd sem lenne probléma belőle), mégis néha úgy csinálok, mintha a telefonomat vagy a pénztárcámat hagytam volna el, ami soha többet nem kerül elő.

A tapétavágó késem már 1 nap 10x szétesik a kezemben, össze-vissza szigetelő szalagozva van, de "sajnálom" kidobni, de szintén raklapon áll 1000+ darab a cégnél, én meg ezzel sz.rakodok :D

Bár azért el nem sírom magam, de tudok idegeskedni és bánkódni ha elhagyom vagy meg kell válnom tőlük, pedig a helyettesítésük 1 fillérbe nem kerül és instant ott van a vadi új.

Korábban kicsit hasonló voltam én is. Élettelen tárgyaknak "életet" adtam. Túlságosan ragaszkodunk hozzájuk, pedig tárgyak: más az összetevőik, mint egy embernek, nem hinném, hogy élnek, többnyire pótolhatóak.

Esetleg azért, mert valamiben próbálunk kapaszkodót keresni/találni az élet viszontagságai közt.