Mit gondolsz arról a véleményről, hogy nem szabad túl jó szívűnek lenni, mert akkor kihasználnak?

Szerintem inkább meg kell tudni válogatni, hogy kivel (túl) jószívű az ember. Mert vannak, akik megérdemlik ezt, azonban sajnos kezdem azt hinni, többen vannak, akik abba a kategóriába esnek, akik visszaélnek ezzel. Fontosak a határok is, mivel nem szabad mindenre igent mondani, tudni kell szelektálni.

Amúgy régen én is olyan voltam, mint #8, csak velem még gimi alatt történt ez, határokat pedig első meló alatt sikerült helyesen meghúznom. Az említett suli alatt meg ugrottam mindig, mindenkinek, amikor segítség kellett nekik. Össze sem merném számolni, hányszor küldtem el házikat, jegyzeteket 1-1 embernek, amik meg aztán szépen a közösben landoltak. Mikor meg már kezdtem "nem"-et mondani, elhordtak minden sz@rnak.

Pedig bennem is az volt, hogyha segítek nekik, értékelni, kedvelni fognak, megbecsülnek, és emberszámba vesznek. De nem így lett. Viszont nagyon sokat tanultam belőle.