Mit és miért szégyelnek az emberek?
Képességek, viselkedés, gondolatok, meztelenség, egészségügyi állapot, múltunk stb.
Szerintetek melyiket mennyire lehet vagy érdemes, és melyik dolgok amikkel feleslegesen frusztráljuk magunkat, és másokat a titkolózással?
Életkort és nemet is írjatok, meg légyszi azt is ki mivel foglalkozik , avagy mit szeretne dolgozni majd később
mármint hogy bélyegzik meg őket?
hát ha meleg, akkor meleg bélyeget kap.
de ha hetero, akkor hetero bélyeget kap.
szóval ? nem értem
Sok mindent lehet szégyellni, és sok mindent szégyellnek is az emberek, pedig vannak köztük olyan dolgok, amiket nem is biztos, hogy kéne.
A teljesség igénye nélkül szégyellhetnek az emberek:
különféle kudarcokat, elutasítást, elbukott vizsgát, kínos helyzetet, képességek vagy tudás hiányát, a külsejüket, a körülményeiket, a múltjukat, esetleg bizonyos (használati)tárgyaikat, betegséget, az állapotukat, bizonyos szokásaikat, de akár a gondolataikat, hirtelen haragból mondott dolgokat, vagy ilyesfajta cselekedeteket.
A szégyellés oka lehet a megbánás, hogy rájöttek, azt nem lett volna szabad azt megtenni, vagy a tett következménye miatt szégyellik azt, esetleg azért, mert tudnának rajta változtatni, mégsem teszik, de már vannak belőle gondok (káros szenvedélyek), de az is lehet ok, hogy tudják/úgy érzik/ úgy gondolják, sokan nem fogadják/fogadnák el őt azon dolgok miatt, vagy önmagát érzik azok miatt kevesebbnek.
Velem is megesik, hogy ilyesmiken agyalok, pedig (ennyit) nem kéne, pláne, hogy van olyan, amin nem is tudok változtatni, vagy csak műtéti úton (pl. anyajegyek). Ezzel pedig csak tovább rontom a dolgot, mert pluszban agyalok rajta, jobban belelovalom magam, és nagy eséllyel csak felnagyítom a dolgot magamban. Szóval ilyen tekintetben nem előnyös ezeken filózni, de vannak olyanok, amiken valamelyest mégis érdemes, hátha pozitív változást szül. Pl. szenvedélybetegségek terén.
23/L
Alapvetően őszinte ember vagyok; ha hibázom, akkor is szégyen nélkül vállalom, hogy tévedtem. A barátaim előtt például nincs olyan dolog, amit szégyellnék elmondani.
Gyerekkoromban viszont mindig az elutasítást és a lenézést kaptam otthon, ezért a szüleimmel soha nem beszélek az olyan dolgokról, amikről tudom, hogy ismét ilyen reakciókat váltanának ki (nem azért, mert én szégyellném, hanem mert az ő reakciójukat nincs kedvem ismét "elszenvedni", mint gyerekkoromban).
Aki előtt van "szégyellnivalóm", az nem érdemes a barátságomra, nyitottgomra, és én olyan emberekhez nem közeledek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!