Szivességet teszek meg másoknak, hogy kedveljenek. Ez jellemhiba?

Tudok és szoktam is nemet mondani, de gyakran előfordul, hogy azért teszek meg valamit szivességből, hogy kedveljenek. Nem nagy dolgokra gondolok csak pl.egy fárasztóbb munkanap után felajánlom a munkatársamnak, hogy szivesen haza viszem vagy a szomszéd néninek bevásárolok, mert jól esik, hogy hálás stb. Eddig nem gondoltam abba bele, hogy ez jellemhiba lenne, de valójában elég szánalmasnak érzem valahogy. Ez nem azt jelenti, hogy nem szoktam önzetlenül kedves lenni idegenekkel, de mikor szivességet ismerősök számításba veszem, hogy ezáltal fognak-e úgymond jobban kedvelni.

Egyébként tudom, hogy baromság, mert ezért senki sem fog jobban kedvelni, sőt lehet van olyan, aki baleknak néz, csak nem veszem észre.