A nosztalgiát a "ezeket a dolgokat is túléltük" érzése táplálja?

A nosztalgia szerintem pont nem negativakrol szol.

Hanem olyanok pl amikor még egyutt bandáztunk tabortűznél, vki gitározott, de jó volt, azota meg mindenki távol, sehol nincsenek már ezek a szép esték.

Ez csak vmi fiktív példa volt.

Amikor úgy kezdik emlékszel még arra amikor...es itt mindig vmi szivmelengető vagy régi vicces dolgok jönnek fel.

Inkább a jó élmények a nosztalgikusak számomra.

Pl mikor 16-17 évesen végtelen idővel kint bandáztunk a téren 30-40en.

Meg motoroztunk egész nap, nyáron estétől reggelig voltunk a városba aztán mentünk reggel lángosozni mikor mindenki körülöttünk épp dolgozni ment.

Házibulik nonstop, kocsmázás haverokkal folyamat, bulik ilyesmi.

Meg vettünk olcsó roncs autókat és azokkal rallyztunk, tanítottuk vezetni haverokat. Sok szép emlékem van 15-17 éves koromból, meg nyilván azóta is.

Csak azóta ezek a haverok szét vannak szóródva külföldön ahogy én is. Többen vannak Németországba, Ausztriába, én meg Angliába.

Már nem szoktunk úgy összezörrenni a régiekkel, mindenkinek van új társasága is meg más az érdeklődési kör stb.

Elsősorban pozitív dolgokon szoktam nosztalgiázni, illetve, amikor másokkal előjön a "nosztalgia" szó/téma, ők is a jó emlékeket, dolgokat szokták olyankor felsorolni, mondani, azokra szoktak emlékezni.

pl.: gyerekként a nyári délutánok az udvaron, tereplovaglások, sikerélmények, bizonyos pillanatok, emlékek (általában nevetés, jókedv közben), szóval ilyesmik

Közben meg mégis akad 1-2 kivétel, amikor eszembe jut egy negatív, nehéz időszak, azon filózok, de úgy zárom le, hogy milyen jó, hogy már nem az a jelenem. Ez pedig ad egy löketet, erőt a továbbiakban.