Régen tényleg erkölcsösebbek voltak az emberek?

12

Ezt csak úgy érdekességképpen..Ha még nem láttad:

https://www.youtube.com/watch?v=4v3upk2KuZo

Az emberek nem változtak csak az erkölcs.

Most nem azt írom, hogy régen mindenki egy disznó volt, mert nem erről van szó, de ha belegondoltok,

- régen, ha megerőszakoltak egy nőt, akkor ő volt a hibás, mert a pasi önmagától nem erőszakol meg egy átlagos nőt. Még a családja is szégyellte és, ha lehetett akkor inkább eltitkolták. Most meg, ha egy pasi flörtölni kezd egy random nővel akkor az már me too és egyre több nő meri nyílvánosan felvállalni, hogy voltak szexuális zalatás áldozatai. Megjegyzem, vannak országok, ahol ez továbbra is változatlan, ha megerőszakolnak, az egész család úgy bánik veled, mint a véres ronggyal.

Tehát a legtöbb megerőszakolást inkább elhallgatták és ezért is tűnik úgy, hogy régebben kevesebb volt ennek a száma.

- régen, ha teherbe estél, de a párod nem vállalta a gyereket és lelépett, nyomtalanul eltűnt, a család azonnal keresett valakit akihez gyorsan hozzá tudott adni. Akár egy idősebb férfit is felkértek, aki a család barátja volt, hogy gyorsan vegye már el a kamasz vagy huszas éveiben járó lányt vagy, ha nem, akkor, ha jól tudom, lefizettek valakit, hogy vegye el a lányt és fogja be a száját.

Manapság teljesen normális, ha egy anya egyedül neveli már a kezdetektől a gyerekét, régen azt jelentette, hogy a nő egy ku.rv.a volt és undorodtak a nőtől meg a gyerekétől is. Ha sikerült is férjhez menned szülés előtt, nem reklámoztad, hogy amúgy a gyereked egy zabigyerek, hanem a férjed volt az apja és slussz.

Tehát azért tűnik alacsonynak az egyedülálló anyák száma, mert régen erre is nagyon odafigyeltek.

- régen, ha megházasodtál, akkor onnantól kezdve anya/apa voltál és férj/feleség. Míg a halál el nem választ. Boldogságban.

Egyrészt minden extrább dologról pletykáltak és nem akartál te pletykatéma lenni, mert akkor pluszban úgy is bántak veled meg a családoddal, mint a véres ronggyal.

Másrészt nagyon rossz szemmel néztek rád, ha te bemondtad az unalmast és leléptél, vagy az elhagyott felet sajnálták, de kerülték is, mert problémás az élete, viszont, főleg a kényszerházasságokban meg amúgy általában simán előfordulhatott, hogy az egyik fél vagy akár mindkettő kalandozgatott, csinált ide-oda egy-két gyereket vagy beszerzett egy-két gyereket innen-onnan és a másik fél inább elfordította a fejét, mert nem akart szégyenben maradni.

Ugyanúgy, ahogy írtam, nem akartak pletykatémák lenni, ezért a nő simán eltűrte csendben, ha a férje hulla részegen esett haza, elitta a pénzt, verte őt vagy a gyereket. Olvassátok el a Bukott lány című könyvet, amiben verés nincs, de sok ehhez tartozó témát magába foglal.

Túl nagy segítséget sem kaptak, mert a közösség se tudott sokat tenni, a pletykán kívül belefolyni nem akartak a dolgoba, így értelmetlen lett volna kiteregetni a szennyest. Pont a Farm ahol élükben volt egy epizód, ahol az alkoholista apa verte a gyerekét. Ez nyílt titok volt és arról szólt az epizód eleje, hogy oké, de most a nép mit tud tenni az ügyben.

Szóval inkább mindenki boldog volt, úgy beszélt a házasságról, mint a legszebb dologról, hiába tudta amúgy az egész falu, hogy ez kamu.

Most ellenben a válás teljesen normális dolog, bár mondjuk a családon belüli erőszak más tészta, ott még vannak nyomok a múltból.

Tehát a legtöbb házasság boldognak látszott és nem került napvilágra a sötét oldala, így mi is úgy látjuk a régi időket, hogy x meg y összeházasodtak és boldogan élte, amíg meg nem haltak.

- régen, ha leszbikus voltál, hozzámentél feleségül valakihez aki nyílván sejtette, hogy a másik csapatban játszol, esetleg tudta is, hogy eljársz kalandozni, van veled egynemű szeretőd titokban, de nem szólt egy szót sem, elnézte, mert gyereket adtál neki, meg a felesége voltál meg nem akart botrányt azzal, hogy kiadja a titkodat, amive az egész családot is besározza, önmagát is beleértve. Ha jól tudtok angolul, akkor a The Secrets Between Us című könyvet ajánlom, de az Ügyvédek című sorozatban is volt egy epizód, ahol a kb 40+ pasi megtudta, hogy az anyja egész életében leszbikus volt és csak most mert ezzel előállni, mert most lett efogadó a társadalom ebben a témában.

Annak ellenére, hogy tudtommal vannak még országok, ahol megvernek, ha nyíltan homoszexuális vagy, akár meg is gyilkolnak, a legtöbb helyen már teljesen normális, ha Pisti nem Marit szereti, hanem Józsit.

Tehát ezért tűnhet sokkal kevesebbnek a homoszexuálisok száma, mert régen ez inkább a kis privát dolgod volt.

*

Kihangsúlyozom, nem minden házasság alapult megcsaláson, erőszakon, egyebeken, voltak boldog házasságok is, csak ami ma már elfogadott és nem baj, ha nyílvánosságra kerül, az régen szégyen volt és titkolták.

Képmutatóbbak voltak az emberek, nem erkölcsösebbek.

Nekem akárhányszor beszóltak a szülőfalumban, hogy hogy öltözködöm, nagyanyám mindig elmesélte, hogy az adott illetőt ki, mikor, hol, hogyan dugta meg. Volt olyan lány, aki 14 évesen esett teherbe, és mikor a szülei kérdezték, hogy ki az apa (nyilván azért, hogy odahassanak, hogy vegye el), 9 szép szál legényt nevezett meg.

Aztán ezek szólogattak be nekem, mikor tizenéves voltam, hogy rövid a szoknya, meg hú, már a harmadik fiúval látnak SÉTÁLNI.

Miért van az hogy az erkölcstelenség kb mindenkinek csak a szexualitás szabad megélését jelenti?

Számomra pl a buliban való szabad szexelésnél az milliószor mocskosabb és erkölcstelenebb, hogy a nagymamámat nem engedték továbbtanulni csakis és kizárólag a neme miatt, annak ellenére hogy szeretett volna tanulni.

Anno szemrebbenés nélkül tönkre lehetett tenni emberek életét a nemük, szexualitásuk, hátterük, vagy bármilyen mondvacsinált ok miatt, és senki sem látott ezzel problémát. Az szerinted erkölcsösebb?

Manapság is undorító a világ, sok szempontból jóval undorítóbb mint régen, viszont összességében még így is sokat fejlődtünk. (Legalábbis egyesek...)

A válás pedig jó dolog. Régen is pont ugyanúgy lett volna rá igény, nehogy azt hidd, hogy nem. Felnőtt emberek igenis kibszottul el tudják dönteni hogy együtt akarnak-e maradni a másikkal, vagy nem. Nem kell senki nyakába a társadalmi nyomás, hogy együtt maradjanak valakivel, akit nem szeretnek, megvetnek, vagy aki bántalmazza őket.

Az öregeknél az, hogy mit mondanak arról, hogy milyenek voltak, meg hogy miket csináltak, az 2 külön dolog.

Vegyük csak a katonaságot. Ott tanulták a tiszteletet, a fegyelmet, stb. Aztán minden második katonasztori valami olyan patkányság, hogy hogy borították fel ágyastól a kopaszokat, csupán azért, mert megtehették. Nagyon sok tisztelelet tanulhattak, ha nyomban, ahogy lett egy kis hatalmuk, ember számba se vették a másikat, s direkt szivatták...