Magány, depresszio, szorongás, szexhiány 18 évesen mennyire gyakoriak és mennyire vészesek? :C
Szinte már kezdek belebolondulni a magányba, hiányoznak még az alapvető szükségleteim is, egyátalán nincsennek barátaim.
Eddig rengetegen mondták hogy legyek nyitot, ismerkedjek a neten stb.
Pontosan ezt csináltam 2 éve, még pszichológiai tényeket is tanulgattam az interneten, de semmi hasznát nem vettem mindenki ignorál ha kedves ha kicsit morcos, ha vicces ha komoly vagyok.
Mára már ott tartok hogy kise kelek az ágyból mikor itthon vagyok totálisan kezdek bekattani és ugyérzem nincs kiut.
Nyilván nem erőltetem a dolgokat, de ha nem csinálok semmit ahogy azt 3 éve tettem akkor nincs semmilyen eredményem, mindezt eddig a pornóval csillapitottam és mindezzel csak pillanatnyi örömöket értem el és most pedig
ott tartok ,hogy még nemvoltam párkapcsolatban, nem csokoloztam, nem történt semmilyen mély interakcióm az ellenkező nemmel.
A szex nem alapvető szükséglet.
A megfelelő mennyiségű tápanyag, folyadék, méregtelenítés és hőmérséklet az igen. A szex nem. Úgy hogy ne hisztizz
Az a baj, hogy nagyon rágörcsölsz a dolgokra.
Nem vagy lemaradva semmiről, nekem 19 évesen volt az első barátnőm, és 20 évesen vesztettem el a szüzességem.
Én is rágörcsöltem, túlagyaltam a dolgokat, aztán kinőttem.
32 férfi.
A 3-asnak igaza van, de hozzátenném, hogy a baráti és párkapcsolat sem létszukséglet !
Rengetegen élnek vagy még,vagy már magányosan és semmi esélyuk arra,hogy legyen valaki az életukben.
3-as, tisztában vagyok ezzel azért is került a lista végére mert csupán csak néha rohadtul elkezdem vágyni rá, de aztán rá jövök h lehet soha se fogom az életben megtapasztalni azt.
A gond pedig ahogy már emlitettem hogy elkezdtem teljesen elhanyagolni magam és nem eszek, iszok, mozgok eleget de viszont nincs rá motiváciom h ezen valtoztassak.
4es- lehet hogy most ez görcsösen hangzik, de általában főleg régen megvoltam néküle viszont mára vannak kitöréseim mikor megbolondulok ezt miatt is...nyilván tudom hogy nem vagyunk mindannyian egyformák és mindenki máskor érik meg valamiben, viszont már vagyok elég idős fizikailag és szellemileg is úgy érzem a vágyát egy kapcsolatnak(bocs , de nemrég ittam és ezért is fogalmazom ennyire furcsán)
Sajnos én is egy teljesen túlagyaló személy vagyok, még az apróságokon is elkezdek aggódni és a végén mindig valami elefántot teremtek igy,
viszont már fáj hogy nálam 4 ével fiatalabbaknak eddig 100x több tapasztalatuk van a kapcsolatokkal mint nekem és vágyom is rá, de ezt persze nyilvánosan nem szoktam igy felszinrehozni ezért félre ne értsd.
Én attól aggódom hogy ez a kis dolog miat leszek egy totál életképelen mert egyenlőre arra felé sodródom, mások akik ezt nem látják azok folyamatosan csak a felszines sikereim miat biztatnak , de nekem ezek már nem okoznak örömet.
5-ös, én viszont nem szeretnék erre a sorsra jutni, mert sajnos nem vagyok teljesen antiszociális és sokszor már csak egy egyszerü köszönés is több életerőt ad, nem szeretnék viszont önző se görcsös lenni, de ha belegondolok hogy mi értelme igy élni akkor azt látom hogy semmi nincs miért felépiteni az életem ha egyszer úgyis meghalok és nem lesz kinek továbbanom semmit igy egyátalán minek is folytatnom mindent ami jól ment stb.
nem önzőségből beszélek, csak azt mondtam el ami az oszoba fejemben jár nem mint nap...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!