Mi miatt szakítanátok meg a kapcsolatot egy családtagotokkal (baráttal)? Az kevés, hogy "emberi különbözőségek miatt", nyilván. Inkább így: mi miatt szakítottátok meg? Viszonylag konkrétan.

Baráttal szakadt meg a kapcsolat azért mert kihasznált. Nem anyagilag.

Hanem cselédnek nézett. Nálam és nála is. Önző volt.

Lehetetlen volt vele megbeszélni.

Több olyan eddig még nem.volt amit ne tudtam volna megbeszélni másokkal

Barátokkal többször is volt ilyen, mondok pár példát.

1.: A lány folyamatosan panaszkodott nekem, mert rossz volt a párkapcsolata, de szakítani nem akart. Persze az elején még szívesen meghallgatsz egy barátot, de egy idő után azt vettem észre, hogy lehúz engem is. Egy családi programon is vele írogattam. Egyszer nagyon ideges volt és képes volt azt mondani, hogy én csak azért barátkozom vele, mert neki szar az élete és így legalább a sajátomat nem érzem annak. Ez azért fájt, főleg, hogy mindig meghallgattam és segítettem neki. Ezután elkezdett minden miatt panaszkodni, egy jó mondata nem volt, minden zavarta, mindenki g.eci vele, mindenki szar, jaj szegény... Hallgathattam a megcsalós történeteit is. Aztán egyszer csak betelt a pohár és elküldtem a f.aszba és azóta nem beszéltünk.

2.: Kifogtam egy irányításmánás barátnőt, aki úgy szerzett önbizalmat, hogy én voltam a csúnya barátnője (hozzá képest). Az elején fel sem tűnt amúgy, hogy mindent az ő kényelméért csinálok. Tudjátok, egy barátotok megkér, hogy mivel ő késik, ezért menj közelebb hozzá, de távolabb a helyszíntől, ahova mentek. Ez oké egyszer, kétszer, de aztán minden alkalommal ez volt, folyton késett, de nem 10 percet, hanem fél-1 órákat, és még én menjek át a városon, hogy több időnk legyen együtt. Nem egyszer kért meg, hogy várjam meg a sulim előtt, odajön, 1 órát ér csak rá, és írja, hogy minimum 25 percet késik, de várjam meg... Na itt hazamentem. Gimisek voltunk, nekem nem adtak túl sok zsebpénzt, de amit adtak is arra kellett költenem, amit ő kitalált, neki könnyű volt, kért valamire pénzt és kapott is. Egy hónap alatt háromszor mentünk egy másik város állatkertjébe, mert ott volt egy srác, aki tetszett neki. A pasi ügyei is elég érdekesek voltak, 12 évesen vesztette el, mindig csak elérhetetlen pasik után vágyakozott, pl foglalt, vagy sokkal idősebb, vagy a tanárja, vagy híresség, ha egy átlagos srác hajtott rá, akkor jaaaj nem is akarok kapcsolatooot. Kitalált minden hülyeséget és akkor még bele tudott rángatni. Nem viccelek, három alkalom volt, amikor nem engedett ki wc-re!!! Mert pl vártunk valakit, aki mondta, hogy 40 perc múlva jön, és hogy addig nem mehetek el, mert mi van, ha előbb jön. Másik alkalommal kajáldában voltunk és hogy ő akkor 5 percig unatkozni fog ha most kimegyek. Meg egyszer a vonaton, hogy majd ha odaértünk a helyszínre, akkor menjek, mert ő nem akar egyedül lenni. Tetszett neki egy foglalt srác akivel én is jóban voltam és megmondta nekem hogy mit írhatok neki és mit nem, és minden beszélgetésünket le kellett screenshotolnom neki. Mindig ha buliztunk meg kellett várnom a reggelt vagy hazakísérnem, mert ő fél, hogy megerőszakolják hajnalban. Elkezdtem tőle direkt eltávolodni de 2 nap után már sírt hogy mit csinálok mi bajom van, akkor jól kiosztottam és megszakadt a barátságunk.

3.: Ez kicsit fáj talán még a mai napig is, mert ő tényleg jó barátom volt egy időben. Ezzel a sráccal nagyon jól kijöttünk, sok inside joke, mindig segítettünk egymásnk mindenben, kb testvérek voltunk. Sajnos neki olyan a humora, hogy szeret inzultálni, akkor is, ha tudja, hogy mennyire fáj az a másiknak. Mindig beszólt valamit. Egy ideig ez poénos is volt, de túlzásba esett. Neki is volt egy kis irányításmániája. Ilyenekbe kötött bele, hogy milyen póló van rajtam, mikor megyek aludni, hova megyek munka után, mit rakok ki Messenger storyba, hánykor kezdődik a buli, amibe megyek, hány kiló plusz van rajtam éppen (rajta legalább 30 volt), milyen zenét hallgatok, milyen filmet vagy sorozatot nézek, kikkel találkozom, mit írok neki vissza és mikor, milyen járművel megyek nyaralni, stb. Szóltam neki, hogy ez nagyon zavaró, azt mondta, túl sértődékeny vagyok, de oké visszavesz. Egy pár hónapig jó is volt, talán fél évig, aztán újrakezdte, csak még sokkal durvábban, tehát már minden egyes mondatomba belekötött, a traumáiumon viccelődött, stb. Egyik nap jól kiosztottam, ekkor ő is kiosztott, majd letiltottam. Néha eszembe jut, hogy írni kéne neki, de aztán rájövök, hogy úgysem működne és nem akarok egy ilyen terhet visszakapni az életembe, inkább a barátságunk korai szakasza hiányzik.

Lassú, csendes megszűnésű kapcsolataim mind azért száradtak ki mert már nagyon mások lettünk, nem építettük csak visszatartottuk egymást.

Egyébként ha valaki elképesztően toxikus és ártalmas a saját jólétemre, akkor mennie kell az életemből. Én vagyok az egyetlen aki mindig ott leszek magamnak, akármi is legyen, így magamat kell prioritásba helyeznem, nem a másik érzéseit.

Barát

- Többet akart barátságtól

- Mindig találkozni akart, nálam. Fèl napos program. Èn sose jártam nála, mert mindig volt kifogása hogy ott mièrt nem lehetünk. Èn se szeretek vendègeket fogadni, szóval megelègeltem.

Rokon

- egy rokonom "gondozta" az anyját: egèsz nap ordibált az ágyban fekvő öregasszonnyal. Nem adott neki inni, enni. Nagyon ritkán tette tisztába. Törölközővel törölte ki a seggèt amit nen mosott ki ès utána azzal törölte a testèt stb. 2hèt alatt olyan fertő volt ott..

Az utcabeli cigányok is jelentgettèk őket, mert sajnálták az öregasszonyt

2 hónap múlva "elfekvőben" meghalt az öregasszony. Sokan megszakítottuk a lányával a kapcsolatot,mert láttuk miket csinált.

-apai nagymama; sose èrdekeltem. Ha látogattam is, mindig apám új gyerekeiről beszèlt. Nem jártam többet hozzá

Nagyobbik nővérem: a fiát magára hagyta, anyámék nevelték fel, eltávozott az országból adósságot hátrahagyva, majd luxuséletet élve kitartottként Itáliában.

Egy értelmes szava nem volt hozzám 10éve, így lemondtam róla.

Anya nővérével és annak családjával szakítottuk meg. Nagyon kiállhatatlan egy nő, rendszeresen kevert anya ellen, de a szüleikkel sem viselkedett sokkal szebben. Konkrétan a mama sem bízott meg benne, pedig ő kedvességgel és bizalommal fordult mindenki felé, mindig.

Sajnos több, sokéves (5+ volt mind) barátság ment tönkre, de ott "csak" arról volt szó, hogy mások lettünk, változtunk és már nem volt meg a régi dinamika, és kicsit mi is inkább visszahúztuk egymást, mintsem segítettük a másikat. Vagy épp annyira máshol tartottunk az életben, hogy eltávolodtunk.

Egy tudatos leépítés mégis volt. Nem szeretek ezzel a szóval dobálózni, most mégsem találok rá jobbat: energiavámpír volt. Állandóan utálkozva beszélt mindenkiről, mindenről, ezt pedig rendszeresen és kéretlenül zúdította rám. Bármennyire jó kedvem volt, neki pillanatok alatt sikerült hazavágnia. Volt, hogy versengeni kezdett velem, kibeszélt embereket, nem valami szép stílusban, majd percekkel később már az oldalukon csüngött vihorászva. Még voltak dolgai, de ezek voltak a durvábbak. Párszor próbáltam vele ezt megbeszélni, de két kimenetel volt 1) eljátszotta, hogy semmit nem hall belőle, 2) nekem támadt, hogy én csak bántani tudom. Amikor ezt többedszerjére játszottuk el, megmondtam neki, hogy én ezt már így nem szeretném folytatni. 5 évig voltunk legjobb barátok, de egyszerűen akkor már nem ment tovább.

Nem volt könnyű, de el nem tudom mondani, mennyire megkönnyebbültem utána! Mintha újra kaptam volna levegőt, és sokkal boldogabb is lettem. Csak akkor vettem észre, mennyire lehúzott, mennyire sokat kivett belőlem mentálisan.

Minden kisebb problemabol panikhelyzetet teremtett. Egyedul en siman megoldom nyugalomban,nem hianyzik,hogy vki tonkretegye szt a keves szabadidomet. Nem azert van az,h idegeskedjek . Lecsokkentettem a tslalkozas gyakorisagat.

Vannak olyan emberek,akikkel korlatozott gyskorisaggal lehet talalkozni,mert sok lesz beloluk. Vannak,akikkel erdemes egyuttelni parkspcsolatban,mert olxan kellemes szemelyiseguek,jol ki lehet veluk jonni,nem veszekedtek.