Aki szokott adni kéregető hajléktalanoknak, az leginkább miért teszi? Azt gondolja, ettől jobb ember lesz, különb azoknál, akik nem adnak nekik?

Miért a mi feladatunk/kötelességünk lenne megsegíteni a hajléktalanokat?

Kérlek, 9-es, számold össze, hogy az elmúlt fél évben/évben mennyit is adtál oda nekik?

Tudom, sok kicsi sokra megy, de az ő helyzetét nem hiszem, hogy meg fogja oldani. Mmint ha meg is akarja oldani a saját maga helyzetét.

Jó szívvel lehet adni mondjuk a megfelelő szervezetnek, karitasznak, ahol feltehetően a megfelelő helyre megy. Biztos sok mozgáskorlátozottak megsegítésére létrejövő szervezet van. Nekik is nyugodtan oda lehet adni azt, amit a hajléktalannak adnál. :)

Én amennyire emlékszem egyszer sem adtam hajéktalannak és valószínű nem is fogok. Most is itt a panel 10. emeletének lépcsőfordulójában éjszakának a kutyájukkal. Napközben meg kitudja hol vannak. Persze a pókrócukat a villamosszekrénybe rakják/ rakták be, hogy ne vegye észre senki.... "megfelelő hely, nem tűzveszélyes"

(FOLYTATÁS #12-ről) A kérdésre szoroabban is felelve: személyesen nem szoktam megváltást érezni, vagy jobban gondolni magam, épp ezért nem is szoktam másokra bírálatot mondani sem.

Nagyjából magam is megpróbálok túlélni egy számomra értelmezhetetlen rendszert, 1990 körül kissé összezavarodtam. Anyagilag viszonylag jól élek a rendszerben (a matematika iránti szeretetemet azt végülis sikerült piacképes szakmába átültetnem), igy az igazi nehézséget inkább saját gyerekkorból származó de fiatal felnőttkoromban elhatalmasodó elmebetegségeim jelentik, de ez nagyjából szorongásig terjed csak. A hajléktalanokra inkább egyszerűen valamiféle tágabb értelemben vett sorstársra gondolok, azaz különösebb erkölcsi megfontolás nélkül szoktam adni Nekik, egyszereűen mert igy szoktam meg ifjukorom óta. Ami meg a cigányokat illeti, ott külön számít az is, hogy egy időben sokat jártam cigány közösségekbe, főleg hogy nyelveiket, nyelvjárásaikat tanuljam.

Senkinek nem adok pénzt, többszőr vissza éltek a bizalmammal. Megkérdezem, hogy szüksége van-e valamire. Itt legfőképpen ételre gondolok, ha kéri akkor veszek neki szívesen, akár több napra elegendőt is. Ha olyan az illető, aki nem drogos vagy alkoholista, akkor még a munkakeresésében is segítek neki.

DE, pénzt aszt nem adok!

Mindenki annak ad, akinek akar.

Ez az ő döntése, még az adódat olyanra költik, amivel nem biztos, hogy egyetértesz.

Sose tudhatod, mikor jön jól nekik a segítséged, a többivel ne foglalkozz.

Inkább ruhát és élelmet adj, mint pénzt, mert azt bármire elköltheti.