Miért nem okoznak örömet a hobbijaim, ha egyedül élek?

Nem szeretném mindenre ráhúzni bármilyen orvosi előképzettség nélkül, de lelkileg minden rendben? Nem hangzol úgy, mint aki boldog lenne. Nem lehet, hogy egy nehezebb, depresszívebb perióduson mész most keresztül?

Lehet vmi változás, pl. egy új sport kipróbálása és a rendszeres mozgás segítene.

Miért tanultad azt a nyelvet? Mi volt a motivációd?

Miért készítettél ékszert? Ki hordta azt azután, és milyen alkalomból?

Ha ezeket a kérdéseket megválaszolod magadban, lehet előrébb leszel.

A főzés ilyen változás után érthető, hogy nem vonz annyira.

Gondolom volt kivel megosztani az örömöt. A receptek kipróbálása elég egyértelmű, elvégre ha megfőzöl de nincs aki azt mondja, hogy ez jó lett, akkor ennyit róla.

Keress új hobbikat vagy próbáld a jelenlegieket újra emberekhez kapcsolni. Biztos van valami olyan, hogy emberek egymásnak főznek vagy együtt készítenek dolgokat egymásnak, ilyesmi.

Ha nem használja az ember azt, amit megtanul, akkor így érrez egy idő után: akár van mellette/a közelében valaki, akár nincs.

Amikor még volt kapcsolatod, akkor talán a jövőt láttad a nyelvben, a sportban azt, hogy általa nemcsak magadnak, hanem a párodnak is tetszél az általa okozott eredmények mentén (tehát mert karban tartottad a testedet.

Az ékszer-recept vonal megint azt, hogy akkor visszajelzést kaptál arról, hogy milyen szép/finom mindaz, amit elkészítettél és ez motiváló hatású volt akkor.

Nekem is ugyanez a problémám, és nem találtam rá megoldást. 6 év egyedüllét alatt arra jutottam, hogy ez alkati sajátosság. Van, akinek szükséges a napi szeretetadag a motivációhoz, és van, aki nélküle is tud működni.

40/F

Nekem a közösségi oldalak adják a motivációt. Indíts te is egy oldalt.

De van olyan hobbim is (sport), amihez egyszerűen az adja a motivációt,hogy baromi jól fogok kinézni tőle.

A hobbijaim közben továbbá mindig zenét hallgatok. Van,hogy csak azért kezdem el,hogy zenét hallgassak.