A magyar társadalomban és kapcsolatokban miért az a jellemző, hogy azért van jólét, mert a férfi jól keres? Vagy ez egy elfogadott norma, hogy a férfi aki a családfenttartó anyagilag, még 2023-ban is?

Nekem a kérdésben az a rész nem tetszik, hogy "a magyar társadalomban". Nem gondolhatod, hogy e tekintetben különleges helyzetben vagyunk mi.

Egyébként összetett dolog ez: egyrészt a nők által preferált szakmák rendszerint nem fizetnek olyan jól.

Másrészt a feladatok megosztása mellett is a gyerek fiatalabb korban jobban kötődik az édesanyjához, ha vissza is akar menni a nő dolgozni, korlátozottabbak a lehetőségek.

Én nyitott gondolkodásúnak tartom magam, nem gondolom, hogy csak a feleségem dolga a háztartás, de a gyakorlatban is az tud megvalósulni, hogy a feleségem rólam vesz le annyi terhet, hogy én munkában annyira tudja odatenni magam, hogy kamatoztassam a tudásomat. Ennélfogva a bevétel nagy része az én fizetésem, de ez akkor is csapatmunka, mert ha a másik oldalról nem lenne meg a támogatás, én sem tudnék jól fizető állásban dolgozni.

Szerintem nagyon bosszantó az emberek munkához való hozzáálása. Ilyenekért vállalni a felelősséget... 😖 meg egy nőnek alapból mindig kell bizonyítani a rátermettségét, míg a férfiak felé nincsenek akkora elvárások.

Én úgy érzem, azokat az éveket, amiket tanulásra és munkára áldoztam, pont azokat az éveket kellett volna gyereknevelésre fordítanom. Másrészt viszont, kellett az anyagi biztonság, nem is nagyon volt választásom.

Egyébként jól keresek, jó pozícióban. 🙂

2-es vagyok

Régebben volt nálunk egy "botrány". Két különböző nemű dolgozót vettünk fel, ugyanabba a pozícióba. Kb. 130eFt különbséggel a férfi javára.

Fura kérdés tekintve hogy a kormányunk konkrétan többször is felszólalt azellen hogy a nők a karrierjükkel foglalkozzanak, hiszen a születésszám mélyrepülésben van. Senki sem szül hanem a munkával foglalkozik, ami nemzeti szintű krízis. Arról meg nem is beszélve hogy több a tanult, diplomás nő, mint férfi... Ezek pedig nagy átlagok, nem pedig személyes, korlátolt kis tapasztalatok.

De egyébként azért fontos hogy a férfi is igenis keressen jól, mert ha ne adj isten mégis arra adja a fejét egy nő, hogy szüljön, akkor az baromi nagy érvágás a karrierjében, meg kiszolgáltatottság is, szóval akkor már kompenzáljon a férfi. Az nem túl fair hogy az egyik fél tegyen bele mindent a kapcsolatba nem? Mert jelenleg ez van... Sok férfi panaszkodik a feminizmusra, viszont csak azt érte el, hogy a nők dolgoznak, karriert építenek, tanulnak, viszont továbbra is ők vezetik otthon a háztartást, és ők a gyerekük elsőszámú gondviselői.

De úgy tűnik férfiként meg még az is nagy kérés, hogy "vidd valamire az életben" ¯\_(ツ)_/¯

Ez érdekes kérdés, hasonlón már én is gondolkoztam. Ahogy 4-es is mondja, Magyarországon szerintem az utóbbi időben harcot folytat a kormány nézőpontja a szülés mellett, és a feminista mozgalmak által nyomott karrierista nők. Az utóbbi mellett vagyok én is, mivel a nők semmivel sem érdemelnek kevesebb fizetést, vagy egyéb hátrányos megkülönböztetést.

Viszont végzettséget és tudást tekintve kicsit más a helyzet a két nemnél. A férfiak jelentős többsége preferálja a reálos, mérnöki és egyébként jól fizető szakokat. Míg pl. a társadalomtudományos szakokon csodaszámra megy, ha van pár férfi az évfolyamon. Nagyon sok a humán beállítottságú hölgy, de az ilyen szakok általában nem fizetnek jól. És most lehet megköveznek majd sokan, de az ilyen humán szakokra szerintem születni kell. Aki ilyen beállítottságú, az sokszor jóval kevesebb tanulással is elvégzi a szakot. pl. kisgyermek nevelő. De egy jó matekos embernek nagyon sokat kell majd tanulnia mondjuk egy mérnökinfó szakon, hiába jó matekos.

Így 4-es, lehet több a diplomás nő, de sajnos azok területek habár fontosak, egyáltalán nincsenek megfizetve. Kevés nő választ pl. valamilyen mérnökszakot. (Amúgy a jog és az orvosi szakok üde kivételek, sok férfi és nő van mindkét szakon).

Viszont én ezzel a háztartásos dologgal nagyon nem értek egyet. Én pl. sose várom el egyetlen barátnőmnél se, hogy ő vigye egyedül a háztartást. Mindig is, mikor egyedül éltem, főztem mostam takarítottam magamra, a hideg kiráz ha kiszolgálnak. És nem volt nagy dolog heti 1x beindítani a mosógépet, meg kitakarítani a lakást, és megfőzni következő hétre. 1 nap alatt megvolt minden. Nyilván 2 személynél ez több munka, de ne tegyünk már úgy hogy ez heti 40 órás dolog lenne. A gyereknevelés ugyanez. Ha a jövőbeli feleségemmel gyereket vállalunk, akkor én is szeretném kivenni a részem a gyereknevelésből. pont azért, hogy a feleségem is tudjon a karrierjére is koncentrálni, és ne 1 ember tartsa fent a háztartást.

Viszont sok nő inkább választja az otthon maradást, meg a háztartásbeliséget, mert sokkal kényelmesebb... Nekem is volt olyan barátnőm, aki kijelentette, hogy majd ő viszi a háztartást, és ha oda kerül a sor, akkor a gyereknevelést is, de ő nem fog mellette elmenni dolgozni. Helyette támogat mindenben, hogy minél sikeresebb legyek én a karrieremben. Valakinek biztos ez egy működő felállás, de én azt vallom, hogy mindkét félnek próbálnia kell mindenből ugyanannyi részt vállalnia.

"Viszont sok nő inkább választja az otthon maradást, meg a háztartásbeliséget, mert sokkal kényelmesebb... Nekem is volt olyan barátnőm, aki kijelentette, hogy majd ő viszi a háztartást, és ha oda kerül a sor, akkor a gyereknevelést is, de ő nem fog mellette elmenni dolgozni. Helyette támogat mindenben, hogy minél sikeresebb legyek én a karrieremben."

Ha fel tud erre építeni egy otthonról is végezhető vállalkozást (ismerek ilyet), az még jó is.

Szerintem le a kalappal a normális emberek előtt,ahol a férfi a családfenntartó, a nő meg a háziasszony (elsősorban). Ahol nem borultak fel a férfi-női szerepek és szeretetteljes,normális légkör van otthon.

(A férjem dolgozik,én részmunkaidőben dolgozom,van gyerekünk.)