Mit gondoltok egy ilyen tulajdonságról?

Azt a benyomást kelti, hogy rohadt alacsony lehet az önbecüslésed, hogy ebből merítesz, hogy "én kva kemény vagyok, hogy nem bocsájtok meg hamar":D

Már bocs, de ez 14 évesen még okés, felnőttként nagoyn éretlen, szánalmas. Igaz, nem ítad, hogy flenőtt lennél, szóval ha 14 vagy, akkor még okés.

Ha felnőtt vagy, ezzel az attitűddel nem élsz majd túl sokáig. Tény, hogy a harag pusztít. Elsősorban azt, aki érzi. Ha meg tudatosan táplálod... hát.. az tudatos önpusztítást jelent.

És mivégre? Amíg haragod van, elintézetlen ügyed van. Addig ezzel fogsz törődni, és nem olyan dolgokkal, amik előre visznek.

Utóbb visszanézve majd látni fogod és rácsodálkozol, hogy "ennyi időt és energiát bsztam el erre?".

És mint írták, egyedül maradsz. Oké, most is egyedül vagy... és ez neked jó? Tény, hogy nem. A magányos emberek boldogtalanabbak és korábban halnak, hajlamosabbak a depresszióra és gyakorlatilag mindenféle betegségre.

És mit nyersz? Bebizonyítod, hogy kemény vagy. Kinek? Hiszen most beszéltük, nincsen senkid! Vagy magad előtt? Aham... naigen. Önbecsülési problémák. Egy ilyen hülyeséggel egészséges önbecüslésű embernek nem kell bizonyítania önmaga előtt.

Ha felnőtt vagy, javaslom pszichológus felkeresését.

"A harag, tudod, a harag,

Az nem jó, ha megmarad.

Az élet b*zmeg csak szalad,

Az ember meg csak halad.

És meg is halad végül,

a szája belekékül,

De utolsó gatyafékül még felkiált:

várj még velem halál! Egy haragosom még előttem áll!"