Miért hiszi mindenki azt az egyetemen, hogy nagy társasági ember vagyok, egy központi figura, miközben magányos vagyok?

Azért amiért engem jó előadóképességű, magabiztos, mindig felkészült, tip-top embernek néznek a szakon. Nem vagyok az. Jól improvizálok és bullshitelek, ha valamit nem tudok vizsgán, és erre annyira koncentrálok, hogy nem látszik, hogy ideges vagyok. Meg vannak pánikreakcióim, például húzós vizsgahelyzetben olyan tanárnál, akitől mindenki fhosik, mert kb mindenkit buktat első vizsgán, meg 3-asnál jobb jegyet nem-igen ad senki, stresszeltem vizsgán, és az történt, hogy mondtam valamit, kijavított, majd kérdezett, én meg nem tudtam válaszolni a kérdésre, szóval zavaromban megmagyaráztam, hogy miért nem volt igaza abban, hogy kijavított. :D Mondjuk a tanárnak se tűnt fel, hogy skippeltem a kérdést, és utána megadta az ötöst(azon az időponton mindenki bukott, vagy kegyelemkettest kapott rajtam kívül). Utánam lévő emberek meg tök meg voltak lepődve, hogy "milyen merész húzásom volt". Én meg tudom, hogy nem merész húzás volt, hanem a felkészületlenségből adódó pánik beindította a kis bullshitgenerátort. :D

Ez nyilván az, hogy én látom, hogy mi van az előadásmódom, viselkedésem mögött, hogy érzem magam, stb. Kívülről meg ez nem így néz ki. Te is belülről tudod, hogy magányos vagy, csak felületesen ismernek, kívülről meg nem ez látszik, csak az, hogy az egyetem falai között ismernek, aztán ebből feltételezik, hogy órák után lógsz valakikkel, akik közé az épp aktuális "feltételező" ember nem tartozik bele.