Miért nem öregszem?

39 ffi vagyok, és pont ma volt olyan helyzetem, hogy a 24 éves kollégám kérdezte, hogy mennyi idős vagyok. Mondom, 35, letagadtam 4 évet, mert már tudom, hogy mindig fiatalabbnak néznek. Erre kiakadt, hogy ő azt hitte, 28-29 éves vagyok, vagyis legalább 10 évvel fiatalabb, mint ami vagyok.

De ez nem ismeretlen számomra. 22 éves koromig 16-nak néztek, még 34 éves koromban is elkérték a személyimet a dohányboltban, vagy a marketekben, ha italt vettem.

Még anyum is azt mondja, hogy nekem jó a genetikám, és 10 év múlva is kb. ugyanígy fogok kinézni.

Közel a 40-hez nincs egyetlen ősz hajszálam sem, nem kopaszodom.

Amikor 20-as csajokkal dumálok, vagy fűzöm őket, azt hiszik, hogy kb. 4-5 évvel vagyok náluk csak idősebb.

Van más is, aki ilyen, és ha van, Ti hogyan élitek ezt meg?

Én úgy élem meg, hogy teljesen jól elvagyok a 20-as, kora 30-asok között, és nem is úgy néznek rám, mint valakire, aki közel van a 40-hez.

A napokban a 34 éves kollégám nézett rám, és mondta, hogy sajnos Ő messze a legidősebb a csapatban :D Nem szóltam semmit...

Nekem a volt osztálytársaim is már mind pocakos apukák, jóval idősebbnek néznek ki!

Szerintetek ez áldás vagy átok? Kíváncsi lennék azok véleményére is, akik hasonlóak, de azokéra is, akik már korán őszülni és kopaszodni kezdtek.

Nekem az elején nagyon nagy átok volt a munkám során, mert nem vettek komolyan az idősebb vezetők.

Most viszont már áldás, mert a junior mérnökökkel jobban megtalálom a közös nevezőt -de lehet, ezt nem feltétlenül annak köszönhető, hogy fiatalabbnak nézek ki, hanem, mert olyan a gondolkodásom!

Viszont a kérdés az, hogy vajon azért értem meg őket jobban, mert fiatalos vagyok, vagy azért, mert mivel fiatalabbnak néztem ki, ezért alapból abban a gondolatiságban maradtam!