Egy fiatal felnőtt életuntsága, avagy velem van a gond?
Körülbelül egy éve érzek egy olyan érzést, hogy nem tartozok sehová, és egyszerűen undorodom a közönséges, proli emberektől(ebben a szövegkörnyezetben nem a munkásosztályt kicsinylem le, én is abban nőtem fel, és jelenleg is még ott tartok) akik az ország(világ) hatalmas részét kiteszik, az olyanoktól akik nem, hogy nem merik kimondani a véleményüket, még nincs is véleményük, és nem is akarnak semmilyen komoly témába beleállni, megvannak a saját kafkai csinovnyik életükben. Vannak barátaim, elég sok, és ahogy kikerültünk az iskolákból, bele a "nagy" életbe, valahogy eltűnt a legtöbbjükből a tanulási vágy, nem kíváncsiak a környező világra, csak a saját kis életükkel foglalkoznak, és ahogyan felnőttem rájöttem, hogy ez az idősebb generációkban már ösztönös, a nem-törődés, az érdektelenség, szemellenzővel nézik a világot, és képtelenek más nézőpontból látni azt.
Szerencsére mindig találkozok olyan emberekkel akik erre rácáfolnak, akikkel napokat tudnék beszélgetni, vitázni, de ők is ugyanolyan nihilista, byroni spleen által sújtott emberek mint én. A másik oldalt pedig valahogy mindig boldogabbnak látom, soha életükben nem olvastak egy könyvet sem, a kultúrát hírből sem ismerik. Cserébe egész nap zombi módjára nyomják a social media-t, új keletű szleng alapján NPC-k, és ha megóhajtod kérdezni, hogy neked mégis mi mik a terveid az életedben, egy épkézláb mondatot nem képesek összeeszkábálni.
Teljesen lekorcsosul a társadalom, és önálló gondolkodásra képtelen robottá válunk, vagy esetleg van még remény, hogy a filozófia utat törjön magának?
P.S.: Véletlenül se értsetek félre, én nem magamat akarom piedesztálra emelni, és nem is szándékozom megváltoztatni az egyének életét, csak én egyszerűen nem tudom elfogadni a beletörődést, az érdektelenséget minden irányába. Z-generációs vagyok, és látom a társaimon, hogy nem képesek fenntartani egy beszélgetést egy kulturált, komoly témában, vitázni lehetetlen a legtöbbel, és nem akarnak változni, tanulni, más szemszögből vizsgálni a világot, és ez egyszerűen dühít, de inkább elszomorít.
válasza:"van még remény, hogy a filozófia utat törjön magának?"
Szerinted? Hisz létezel. Akkor van remény. Amíg én élek addig is lesz remény. Mindig vagyunk, csak kevesen. Én boldogabb vagyok, mint az álboldogságban élők és messze több tudásom lehet az életről, mint neked és társaidnak, akiket említesz, mert amiket írtál igazak rám, s én nem vagyok életunt, sőt annak nagyon nagyon ellentétét képviselem, mindezt abból fakadóan, amit szerény apró elmém ismer a világról.
Keresd a saját közegedet, és fejlődj. :))
Amúgy a filozófia és minden egyéb köszöni szépen jól van. Persze hozzád nem jut el, mert akik a náladnál nagyobbat képviselik nem ismernek olyanokat, akiket te ismersz, vagy ha ismernének is, a közös ismerősnél elakad. Ahogy én sem beszélek ilyenről a saját anyámnak sem, mert más érdekli őt, és ő sem beszél erről olyannal, akit érdekelne, így én és ez az elméleti személy sose kerülünk kapcsolatba.
Mindennek helye van. Nézd el a bolygó mostani népének, hogy mélyen alszik. Láthatod, van okuk rá. Inkább örülj, hogy te már ott tartasz, ahol, és törekedj a szüntenelül növekvő önbeteljesítésre. Főleg, amíg annyira hamisan és hiányosan látod a világot, hogy önmagadat nihilistának ítéled meg. Neked bőven van esélyed a valódi boldogságra. Teremtsd hát! ^^
válasza: válasza:"nem kíváncsiak a környező világra, csak a saját kis életükkel foglalkoznak"
Sokan ebben az életkorban jönnek rá, hogy a világot, és benne az embereket, nem lehet megváltoztatni.
Az én családomban is van ilyen fiatal, folyamatosan bosszankodik, hogy a kormány így meg úgy, tönkreteszi az embereket, az országot, stb. És csak mostanában döbben rá, hogy nem azért szar az ország, mert szar a Fidesz, hanem mert az emberek szarok, és ezzel nem lehet mit tenni.
Az élelmes ember elsősorban a saját hasznát nézi, küzd, és próbál előre haladni az életben, ez pedig sok energiát és figyelmet felemészt.
A filozófiát szerintem hagyjuk, én idegbajt tudok kapni a filozófikus alkatú emberektől. Pragmatikus, proaktív, motivált és intelligens emberekre van szükség, a filozófusok pedig jellemzően pont az ellenkezői.
válasza:"Véletlenül se értsetek félre, én nem magamat akarom piedesztálra emelni"
Hát persze, hogy nem
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!