Vajon miért nem vagyok elnézőbb magammal? Ha utólag látom hogy vmit jobban is csinálhattam volna akkor szidom magam, hogy mennyire hulye vagyok, mindig az jön fel bennem hogy most biztos jó hülyének néznek, milyen ciki amit csinálok stb. 29N
Ha sokaig alszok (8ig) vagy ha sokat telefonozok es nem dolgozok vmit akkor is "utálom" magam hogy hogy tudtam így elhúzni az időt.
Masokkal szemben viszont elnéző vagyok, csak és egyedül magamat szidom mindig hogy hogy lehetek ennyire hulye.
A leginkább azt tudom nehezen elviselni ha rosszul beszélek. Elég ha nem megfelelően fogalmazok, és utánna ha egyedül vagyok máris elkezdem magamba hogy biztos most azt gondolja hogy milyen id.iota vagyok.
Mitől lehet ez, más is mondja néha magáról mennyire hulye vagy csak én?
Nevetségesnek tűnik, hogy tudnék változtatni?
Igen, szerintem is önbizalom hiány.
Volt az én életemnek is hasonkó korszaka, talán 1-2 év amikor hasonló dolgok zavartak. Én még a telefonos beszélgetéseimet is elterveztem előre, hogy "okosakat" mondjak.
Első körben azt mondanám hogy önismeret kell az önbizalom nagyobb mértékűvé alakításához.
Egyik út:
Olvass OSho-t, hogy a tudatos agyad rájöjjön alapvető működésekre.
Tanulj meg meditálni. Vannak irányított tréningek, amik önbecsülést, önértékelést fejlesztenek. A sima relaxációs medi jó pihenésre, de amúgy hasznossága nincs.
Beléphetsz önfejlesztő körökbe. Pl. [link]
Itt sokan vannak akik végig járták az útjukat, szívesen segítenek neked szerintem.
Másik út:
Szerzel egy kis pénzt, befizetsz egy pua kommunikációs tréningre.
Itt van egy kis veszélye hogy rosszul választasz, vannak akik ilyen kamu képzést tartanak, olyat keress akik hangsúlyozottan a te fejlődéseden keresztül akarnak eredményt elérni. Rossz a visszhangja ennek, akik alapból alfák azokat rettenetesen zavarja ha konkurencia lesz a bétákból, akik meg félnek belevágni vagy lusták, azok keresik a kifogásokat. És lehúzzák látatlanban mert ha ez rossz, akkor nem azért maradnak "nyomingerek" mert lusták, rettegnek az új kihívástól és hogy napi szinten ki kell lépniük a komfort zónájukból, hanem mert ez rossz.
- Mindkettőre láttam sok próbálkozást, jobbára működtek is. Azt mondanám, mindkét módszer 90%ban biztos mód arra, hogy önismerettel magas önértékelést és nagy önbizalmat szerezz.
"Bocsáss meg mindent magadnak! Hisz egyszer úgyis elévül." (Kowalsky meg a Vega)
Nekem sokat segít ez a 2 szám, figyeld a szövegét:
4# Kedves vagy, mindenki azt írja ami benne van.
Benned ez volt,hogy adj még egy ütést a masiknak , van akinek ez esik jól vagy ez a természetes reakció.
Én pedig el kell fogadjam azt hogy vannak ilyen emberek , és túl kell nézzek rajtuk, ha jót akarok magamnak.
Nem számbavenni a negativakat.
Végkövetkeztetés.
Igen, és ha elkezded az utad, onnan tudod hogy jól haladsz hogy ha egy ilyen válaszon jót mosolyogsz, elfelejted két másodperc múlva és eszedbe sem jut válaszolni rá ;)
- Még valamit a kérdéshez,
"Elég ha nem megfelelően fogalmazok".
Amúgy a "real life" kommunikációnál az életben a mondott szöveg a 20%át teszi ki annak, a többi a testbeszéd, hangsúly, hanglejtés, mimika, gesztusok... Ezek fontosak, butaságokat is mondhatsz úgy hogy mindenki imád érte - ha úgy mondod ahogyan vevő rá a hallgatóság.
Persze, nem egy tudományos értekezésnél, de legtöbbször még a szakmai megbeszéléseknél is sokat számít.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!