Miért van ennyi mentálisan beteg ember? Régen is így volt, vagy ez felerősödni látszik?
Itt a gyakorin is rengeteg az öngyilkosságot fontolgató kérdés. Sok a szorongó, depressziós ember és legtöbbet teljesen kilátástalannak látnak mindent, elmennek szakemberhez, de az sem segít. Nekem is van sok olyan ismerősöm, akik állandóan panaszkodnak, mindent negatívan látnak, pesszimisták vagy depressziósak, szoronganak, pánikrohamaik vannak. Ha tanácsot kérnek tőlem, azt nem fogadják meg, inkább ellenzik. Olyan, mintha szándékosan önostoroznák magukat és megrekednek a panaszkodás és mások hibáztatása szintjén. Nekem már elegem van az ilyenekkel való meddő vitából. Látom, hogy a vesztébe rohan, kétségbeesve kér tőlem tanácsot, segítek amiben tudok, erre nekem támad, hogy az nem úgy van, ahogy én gondolom. Megkaptam már, hogy nekem könnyű, biztos mindig minden sikerült az életben, nekem nincs semmi gondom, azért vagyok ilyen optimista. Sőt egyik ismerősöm azt mondta nekem, nem normális ez a hurráoptimista hozzáállás, hogy én mindig csak mosolygok. Hát nem tudom...
Nem akarlak titeket untatni az életemmel, de sok traumát átéltem, fiatalon veszítettem el apukámat, volt vetélésem, voltunk anyagi csődben stb. De én mindig bizakodtam, igen, azt néztem, hogy oldjam meg, hogy haladjak tovább, nem panaszkodtam, csak tettem a dolgom. Lassan már úgy érzem én vagyok a nem normális, mert a panaszkodás meg a mások fölötti ítélkezés lett az általános.
Nagyon kevés olyan embert látok aki nem ezt csinálja.
Ti hogy látjátok, mi a véleményetek erről?
Milyen tapasztalaitok vannak?
Úgy érzem, aki panaszkodik, az azért hárítja el a tanácsot, mert panaszkodnia szeretne, nem változtatni.
Régen az emberek nem unatkoztak ennyire, nem voltak ennyire elkényelmesedve, hogy ennyire figyeljenek magukra és agyaljanak. Hajnaltól estig a kétkezi munka, a család fenntartása volt a cél, nem volt internet, webbeteg, se pszichológus.
Unalmukban jódolgukban már nem tudják hogyan hívják fel magukra a figyelmet, mert senki se figyel rájuk. Mert a saját mentális képzelt bajaikkal van más is elfoglalva.
Nem degradálok embereket. Nem vagyok vak. Mit ne olvassak, én az ismerőseimről beszéltem, akik csak panaszkodnak és nem keresnek megoldásokat. Én már nem vagyok mai csirke, az én gyerekkoromban még nem volt ilyen jólét, mint most, igen szegények voltunk, más is az volt, nem jártunk drága cipőkbe nem ettünk kínai v mekis kaját nem nyaraltunk külföldön stb. De nem szenvedtünk a bőrünkben. Most meg mindenki meg akar halni. Pl 28 éves jóbarátom, elhagyta a barátnője, albérletben lakik, de van saját kocsija, jó munkája, lehetőségei, a haverokkal nyáron fesztiválokon bulizott, erre szenved, hogy milyen kilátástalan az élete, csóró és senkije nincs, meg akar halni neki már csak a temetőben lesz jó... Mi a f@sz? És rám zúdítja a negatív cunamiját és kétségbeesve kérdi tőlem, mit csináljon, hogy jobb legyen az élete . Én hüjjje meg kétségbeesve próbálok segíteni, tanácsolni, biztatni, de minden próbálkozásomra ez a válasz: igen, de... És csak megy tovább.
Én erről beszéltem.
Én azokat nem ismerem akik itt a gyakorin kérdéseket tesznek fel, csak megjegyeztem, hogy itt is sok az öngyilkossági kérdés.
Nyilván statisztikaig csökkent az öngyilkosságok száma az elmúlt 50 évben, hiszen aki igazán beteg azon a szakemberek egyre hatékonyabban tudnak segíteni.
Én azokra gondolok, akik betegnek tüntetik fel magukat, jaj én depressziós vagyok, bipoláris, borderline személyiségzavarom van, nem segít senki, szakember nem csinál semmit, meg akarok halni stb. Most ez divat lett vagy mi, de egyre több van, és nekem az a legidegesítőbb, amikor azt mondja, hogy jártam pszichológushoz, pszichiáterhez, de nem segített, nekem sz@r az élet, meg akarok halni, nem szeret senki stb stb
Sajnos olyan személyiség vagyok, aki szívesen meghallgat másokat, meg szeret beszélgetni, de ez, már teljesen kontraproduktívvá váltam és csak a szűk családi körömmel meg egy két baráti kapcsolatban fektetek energiát, a többit kerülöm.
És kedves Juhász Paci Laci! Nem nagyon értek egyet veled, de semmi baj. Ezeket a fogalmakat egy kalap alá venni és főleg kiváltó okként felhozni szerintem tévedés. Én nem vagyok egy ezospiri személy, az én hitvallásom màs értékrendszeren alapul, de akiket én említettem, hidd el nem ezek a téveszmék betegítették meg a lelküket. Sőt el is utasítják az ilyen irányú jótanácsokat, hogy kezdj el jógázni, meditálni, relaxálni stb. Amúgy ezekkel nincs is semmi gond, ha nem gondoljuk túl. A jóga nagyon jó tornagyakorlatokat ad, a meditálás segít a gondolatainkra koncentrálni, ne vegyük már egy kalap alá varázslással jóslással meg más egyéb okkultizmussal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!