Igaza van? Más véleménye rólad valójában nem Te vagy, hanem az illetőt minősíti?

Az, hogy Te milyen vagy, független attól, hogy mit jelentenek ki rólad. Ugyanaz vagyelőtte és utána is.

Az, hogy valaki mit állít rólad, mindig közvetve elárul valamit az illetőről.

Ez nem jelenti, hogy a véleményés a valóság között ne lehetne valamilyen kapcsolat, de a véleményt a fenti logikaikapcsolat szerint kell kezelni.

Ő a hozzáértő, szóval gondolom igaza van.

Viszont egy kicsit Carl Jungra emlékeztet ez az egész; az ő tézise az "árnyék én"; azaz hogy minden egyes ember tudatalattijában vannak olyan tulajdonságok amiket nem szeret magában, márpedig ha valakinek nincs erős önismerete/kritikája, akkor ezeket a negatív érzéseket kivetíti másokra.

Pl ha valaki félénk, szociális fóbiás, az nagy esellyel ellenszenvesnek látja azt aki könnyen kijön másokkal, és felszínesnek és sekélyesnek találja.

Vagy aki szexuálisan frusztrált, az link embernek/rbancnak tartja azt, akinek egy kicsit is érdekes szexuális élete van.

Vagy aki nincs megelégedve a saját intelligenciájával, az okoskodónak, beképzeltnek látja azokat, akiken látszik hogy van tudása bizonyos téren.

De ezek a vélemények nem a másikat tükrözik, és messze nem biztos hogy az extrovertált tényleg sekélyes, a szexuális életet élő ember link/rbanc, vagy az okos igazából beképzelt, hanem csak azt tükrözik hogy a vélemény megalkotója hogy méri őket saját magához. Ezért is érdemes önkritikát gyakorolni, és nem engedni hogy mások vélemény túlságosan hasson rád.

Nekem az a gondom a fenti állítással, hogy a véleményezettek kivétel nélkül akkor húzzák elő, amikor szembesítik őket valami rossz tulajdonságukkal vagy hibájukkal.

A dícséreteknél nem szokták ezt előszedni, hogy "ő ezzel csak magát minősíti, valójában én nem vagyok ilyen *helyettesítsd be bármilyen pozitív tulajdonsággal*".

"a véleményezettek kivétel nélkül akkor húzzák elő, amikor szembesítik őket valami rossz tulajdonságukkal vagy hibájukkal"

. Ez nem igaz, eltorzított általánosítás.

Ez a gondolat nagyon hasznos tranzakcioanalízisben, illetve konfliktushelyzetek feldolgozásában. A legtöbb ember találkozott már olyannal, hogy egy idegen beszól neki, és ettől az ember padlón van, pusztán már csak azért, mert a másik lekezelően viselkedik, esetleg agresszív, ettől az illető kevesebbnek érzi magát.

Nem gondolhatod, hogy valós kritika az alapja, amikor pusztán vannak emberek, akik azzal "nyernek csatákat", hogy kipécéznek felszínes tulajdonságokat, illetve szülő énállapotból szólnak meg. Vagy ha legközelebb egy idegen beszól a hajamra, tartsak önkritikát, és menjek fodrászhoz?

"A dícséreteknél nem szokták ezt előszedni, hogy "ő ezzel csak magát minősíti, valójában én nem vagyok ilyen *helyettesítsd be bármilyen pozitív tulajdonsággal*"."

. Megint csak nem tudom, hogy nem találkoztál még ellenpéldával. Komolyan nem hallottad még azt a reakciót egy dícséretre pl., hogy "jó, de Te az anyám vagy..."?

4: Én ezzel a szó szerinti szöveggel, hogy "ez xy-t minősíti" csak a fent leírt kontextusban találkoztam. Egyébként én is teljesen egyetértek, valóban nem kell minden véleményre adni, mert nagyon sok projekció. De a "nem adást" úgy is meg lehet ám tenni, hogy nem kommentálom. Akit tényleg nem hat meg, az nem megy bele ilyenekbe és elengedi a füle mellett.

Ezt a "minősítgetős" dumát életemben nem hallottam pozitív kontextusban. "De jól nézel ki!" "Ó, köszönöm, ez téged minősít, hogy milyen jó ízlésed van!" 🤣