Miért fogadom el jobban a rossz helyzetet? Korral jár?

Régen olyan voltam, hogyha valahol nem volt jó, vagy valami nem volt megfelelő, cselekedtem. Például munkahelyváltás. Ha szar volt az első hónap, akkor kerestem mást és nem érdekelt, hogy csak egy hónapot voltam. Sehol nem is voltam túl sokat, max egy évet. Most meg inkább benne maradok a rosszban, mert cikinek érzem megint váltani. Be is szóltak rá, de belső hang is mondja, hogy már itt kell maradnom, ha nem is örökre, de évekig. Vagy más szitu, régen úgymond vehemensebb voltam, ha valamit akartam, többnyire megkaptam. Nem féltem, hogy mit szólnak mások. Megmondtam, ha valami nem tetszik és küzdöttem a kisebb céljaimért is. Most meg pl ha csak a táppénzes papíromért mennék be az orvoshoz, akkor is kiállom a sort, mert tudom, hogy az idősek háborognának, ha megkérdezném, hogy bemehetek-e előbb, mert nekem csak fél perc lenne. Inkább ülök egy órát, mert nem merek konfrontálódni.

De régen meg pont nem ilyen voltam. Mondjuk én arra is tippelek, hogy kicsit meghíztam, 10zel vagyok több mint "kéne" és erre nagyon sok bántást kaptam és emiatt kevesebb az önbizalmam, nem is vagyok már olyan csinos nő mint voltam mondjuk 5 éve. De lehet a korral jár, mert 30 lettem nemrég.