Ha megkérnek fiatalok, hogy vegyetek nekik cigit, szoktatok segíteni?

Nő vagyok, szóval ritkán kérnek meg erre. Anno mi is inkább fital férfiakat kértünk meg, mert a fiatal nőktől megkaptuk a kioktatást, hogy fujfujfuj.

Én gimiben kb. heti egy-két dobozzal szívtam el. Volt, hogy rá se gyújtottam egész nap. Higgyétek el, akik rendszeresen dohányoznak tizenévesként, azoknak vagy van fix emberük, aki megveszi, vagy van fix bejáratott helyük, ahol ismerős pultos kiadja, aki idegeneket szólít le az utcán, az hébe-hóba cigizik csak.

Én egyébként meg szoktam venni nekik. 15 éves korodtól dolgozhatsz. 16-tól már iskola mellett is. Ha ahhoz elég idősek, hogy hasznot hajtsanak, akkor ahhoz is azok, hogy eldöntsék, kívánják-e mérgezni magukat vagy sem, plusz a többségnek úgyis csak egy korszak, egyre kevesebb fiatal felnőtt dohányzik.

Kivan zárva.

Fiatalok, ha bagózni és inni akarnak, oldják meg nélkülem.

Csak a pénzt szoktam elvenni.

Így jobban jár mindenki. Ők nem mérgezik magukat, tanulják a pénzértékét, és hogy mire költsék, én nekem meg lesz egy fél óra meló pénzem és még jót is tehettem egy hülyegyerekkel.

12, én írtam a 11-es választ. Kérlek, ne marcangold, meg szégyelld magadat ezért. Saját döntésük, és el tudják dönteni. Én 16 évesen pszichológust kerestem a depressziós édesanyámnak, aztán egyszerű munkát számára, amit abban az állapotban el tudott végezni, amíg jobban nem lett, miközben helyette viszáztam a kisebb öcséimre, és vittem a háztartást. Így nagyon fura volt megkapni egy huszonpár éves, valószínűleg egyetemista lánytól, hogy hülyeséget csinálok, és mérgezem magam a napi 3 szál cigimmel. Igen, tudom, és? Az én döntésem. Az én életem, az én testem, sosem dohányoztam mások mellett, magammal meg azt csinálok, amit akarok. Megkaptam, hogy nem, túl fiatal és tapasztalatlan vagyok még, hogy eldöntsem, mit akarok, és biztos csak menőnek akarok tűnni. Akkor nagyon jól esett a hébe-hóba elszívott cigi. Később elhagytam a dolgot.

Ugyanígy, egyetemen volt egy időszakom, mikor megkaphattam volna az alkoholista státuszt, minden nap részegen teleportáltam haza (aztán másnap reggel mentem be órára, vagy dolgozni). Vicces volt számomra, hogy mondom egy éve ugyanehhez még kellett egy idősebb barát, aki kikéri nekem az italokat, most meg simán dönthetek úgy, hogy rottyra teszem magam, már legális. Későn érő típus vagyok, kb. 24-25 évesen találtam rá a saját utamra, arra, hogy mire szeretném felhasználni az életem, és azóta vagyok alkalmas felelősséget vállalni is.

A vicc az, hogy a harminc éve láncdohányos apámtól is megkaptam egyszer a kioktatást. Nem jó ötlet. Nem segít. Persze, ha valaki nem akar ebben részt venni, ne tegye, ez egyértelmű, de simán csak mondja azt, hogy ő ezt nem csinálja, az álszent lelkifröccsöket mellőzzük már pls. Nem fogod megváltoztatni adott kamasz életét, gondolkodásmódját azzal, hogy olyanokat mondasz, amiket úgyis tud. Mondd azt, hogy nem. És kész.