Hogyan viselkedik az olyan ember, akire azt mondják hogy önpusztító életet él?

Van egy ilyen barátom, legalább is a társaságban rá használjuk ezt a kifejezést.

Nem figyel magára egyáltalán. Van az a mondás, hogy valaki mindkét végén égeti a gyertyát, na, őt úgy kell elképzelni, hogy ott is ég a gyertya, ahol nincs rajta kanóc. Olyan munkája van, ami fizikailag és szellemileg is kizsigereli az embert, nem is szokták 1-2 évnél tovább csinálni, ő négy éve tolja, állítása szerint szereti. Ha csak nyolc órát dolgozott, azt mondja, rövidített műszakja volt. Már egyetemen is ilyen volt, két szakot végzett egyszerre.

Nagyon szeret bulizni, és a bulik közben inni, vagy módosítgatni a tudatát. A diétája kb. olyan, mint egy válogatós háromévesnek, mennyiségre is, meg a minőség is kimerül a fagyasztott zöldség/szószos tészta/péksüti/zacskós leves összes létező kombinációjában, emiatt annyira vékony, hogy legutóbb nem engedték vért adni csak a súlya miatt.

Sosem alszik 4-6 óránál többet, mert hogy az időpocsékolás, csomó érdekesebb dolgot is lehet szerinte csinálni az alvásnál. Van pár egészséges hobbija is, szeret pl. sportolni, de azt is túltolja, ha neki be van tervezve, hogy hétfő este futni megy, akkor akkor is megy, ha leszakad az ég, meg akkor is, ha nem érzi jól magát.