Éreztétek már úgy, hogy szeretnétek igazán élni, bulizni, ismerkedni és mégis úgy érzitek, hogy ez nem megy?

#10: „[...] A szomszédomba az elmúlt hónapban 3x törtek be.”

Megnyugtatlak, hozzám 30 év alatt 1x se, pedig több helyen is laktam és sokszor állt üresen a lakás vagy a ház akár 2 hétig is. Szóval a szomszédod valamiért mágnesként vonzza a betörőket, de ezt nem hoznám fel utazás elleni érvnek a fenti témában.

A bulit próbáltam párszor, de egyszer sem jött be; az tényleg nem az én világom, és nem is hiányzik, vagy épp nem is szeretném, ha az lenne.

Ellenben az viszont bánt, hogy nincsenek minőségi kapcsolatok az életemben. Párkapcsolatom pl. sosem volt még, és így 25 felé közeledve néha bánt is, pedig 20-21 éves koromig igényem sem volt ilyesmire.

Barát féleségből sincs sok, de velük sem az igazi: évente pár alkalommal találkozunk, akkor is én nyitok, érdeklődök. Szóval ezek miatt próbáltam (és sikerült is) nyitottnak lenni, új embereket ismertem meg, új és több programra jártam el, de még így sem az igazi.

Nem tudom mi lehet a gond, unalmas vagyok, vagy nincsenek a toppon a szociális készségeim, vagy ezek együtt, vagy valami teljesen más, mert egyszerűen nem megy, hogy tartalmas, minőségi kapcsolatokat alakítsak ki. Ilyen kis felületes "hogy vagy? / mi újság?" szintű dolog lesz belőle, vagy éppenséggel abból áll a beszélgetés, de rendszeresen, hogy a másik fél nekem panaszkodik :c Az is nagyon gyakori, hogy csak én kérdezek, érdeklődök, a másik pedig lelkesen mesél róla, de sosem kérdez vissza. (nem azért kérdezek, hogy utána "visszakapjam" a kérdést, csak egy ponton nagyon fura érzés, hogy ők ezt nem viszonozzák)