Hogy lehet valaki ilyen hozzáállású?

Az egyik testvéremről lenne szó; ő nem igazán hajlandó segíteni senkinek (pl. otthon azt mondta sokszor a szüleinknek, ha valamilyen kerti munkát kellett volna csinálnia, hogy nem ő akart falun lakni, ezért ne várják el tőle, hogy bármit is segítsen, vagy ha mondjuk a kötelező olvasmányoknál mikor nekem kellett volna elolvasni, azt mondta, hogy töltsem le az Internetről, vagy vegyem ki könyvtárból, mert ő nem fog keresgélni + az ő holmijához nem nyúl senki, vagy ha valamiben segített, évekig emlegeti utána, olyan stílusban, mintha ő ezzel kegyet gyakorolna) illetve nemrég történt, hogy le**tt, amiért a buszmegállóban útbaigazítottam egy idősebb nőt, hogy úgymond nem az én dolgom, hogy segítsek neki, nézze meg az Interneten, vagy forduljon az ügyfélszolgálathoz.

Azt persze elvárja, hogy a másik segítsen neki (pl. nem értette, hogy miért nem akartunk közvetlenül zárás előtt asztalt venni, mondván hogy szerinte nem számít, mennyi idő van, mert az a munkájuk, hogy a vevőkkel foglalkozzanak, illetve 10 éve költözéskor eléggé nagy patáliát rendezett azért, mert nem raktuk külön a számítógépét és a könyveit (bár ő maga nem nagyon segített a cipekedésben).