Csak én nem szerettem iskolába járni?

Szerintem minden gyerek utálta a sulit ezért vagy azért. Ez persze nem egyenlő azzal, hogy akkor a tanulást is utálta.

Én speciel kimondottan utáltam bent ülni órákat feleslegesen és értelmetlen dolgokat hallgatni, aminek soha nem vettem azóta se hasznát. Jó tudom, kinek mi fontos. Nekem a költőkről való filozofálgatás soha nem volt prioritás, ellenben rohadtul kötelező volt. Bezzeg a tényleg fontos dolgokról soha nem tanítottak annyit, és úgy ahogy kellett volna. Lehet ha másik közegben, egy jobb iskolában tanultam volna most más ember lennék. Lehet orvos vagy kutató, vagy mérnök vagy ilyesmi. De én sajnos annyira rossz közegbe jártam (értem ez alatt a tanárokat meg az iskola színvonalát), hogy konkrétan továbbtanuláskor nekem nem volt semmi ambícióm, mert az osztályfőnököm is csak belém rúgni tudott, ahelyett hogy támogató oktató lett volna.

Utólag azt érzem, hogy egy magántanár otthon oktatás sokkal inkább előnyömre vàlt volna. Igaz sokba kerül, de asszem itthon nem is lehet csak úgy magántanulóvá válni, komoly indok kell hozzá.

Szóval összefoglalva, nagyon nagyon utáltam a sulit, hogy kötelező ott ülni, hallgatni valamit, ami felesleges, elmegy az egész fiatalkorod a tanteremben és miért…

Alsóban nem szerettem, mert borzasztóan rossz ofőnk volt először. Felsőben viszont imádtam, az osztály is szépen összekovácsolódott, egytől-egyik remek tanáraink voltak, jól is éreztem magam, alig tudnék rossz dolgot kiemelni.

Gimi határeset volt, az egyetem pedig messze vitte a prímet; az volt a legjobb, csak sajnálom, hogy belerondított a Covid..