Miért van az, hogy akármilyen pozitívan is próbálok viszonyulni az emberekhez az első interakciónál mindig egyből elkap a hányinger?

Történt az, hogy elszaladtam a Tesco-ba egy-egy apróságért. Most tök jó a közérzetem, mert szabadságon vagyok. Gondoltam biciklire pattanok mert milyen szép idő van.

Beállok az önkiszolgáló sorba és hirtelen szabad lesz az egyik, ahol kártyával lehet csak fizetni.

Két terméket vettem csupán, a másodikat vagy 15 másodpercig próbáltam beszkennelni, de valamiért nem engedte. Utána vettem észre, hogy először el kell fogadni a párbeszédablakban, hogy csak kártyával lehet fizetni és addig a háttérben nem engedi lecsippantani.

Addigra már egy nő a seggembe mászott 2 centire. Persze, ha annyira sietett volna, akkor lehetett volna annyi arca, hogy megmondja miért nem tudom lehúzni a terméket (ha már későn kapcsoltam) és megspórolt volna kemény 10-15 másodpercet.

2 qrva kib***ott terméket vettem csak, a rövidzárlatommal és a gép lassúságával együtt (gondolkozik egy csomó időt paypass-nál meg nyugtaadásnál) se tartott szűk percnél tovább a vásárlásom. És ennyit nem bír valaki kivárni!

Ha ilyen idegbeteg, frusztráltak az emberek, akkor hogyan lehetne tőlem elvárni, hogy kedves és empatikus legyek másokkal?