Szerinted is igaza van aki ezt mondta?

Van egy ismerősöm, aki megváltoztatta a nevét és ő is megkért, hogy szólítsam az új nevén. (A régit mindig is utálta.)

Egy darabig még megesett, hogy véletlen a volt nevét szólítottam, de idővel megjegyeztem és már régóta ki se ejtettem a volt nevét.

Szóval nem, nincs igaza, meg lehet szokni. Eleinte furcsa lesz, de meg lehet szokni. Ezt az "én foglak úgy hívni ahogy" problémát beszéljétek meg, jó lenne, ha az illető legalább megpróbálna Milánnak hívni. Ha semmiképp se megy neki (amit nem értek), akkor inkább hagyd.

Ezzel annyit tudsz kezdeni, hogy egyszerűen nem reagálsz arra, amikor a régi neveddel szólnak hozzád, csak amikor már kénytelen az új neveden szólítani, és beszélni hozzád, mert különben csak süket fülekre találnak, hidd el, előbb utóbb megértik, KÉNYTELENEK, mert nekem is ugyanez volt a helyzet.

Kérdés, hogy te meg tudod-e ezt csinálni? Hogy nem reagálsz, mert ha véletlen megint a régi nevedet mondja valaki, és te rögtön odafigyelsz, akkor ez szerintem azt jelenti, hogy még te magad sem tudsz azonosulni az új neveddel.

Nekem egy volt munkatársam Vivienből lett Márk. Ő nem csak nevet változtatott.

Nekem vagy fél évbe beletellt, míg megszoktam, mi a helyzet, és már egyszer sem Viviztem. És ebben sokat segített, hogy elkezdett egy hormonterápiát, aminek hatására egyre férfiasabbnak nézett ki. Ha nő marad, és csak simán a nevét cseréli le, akkor lehet, hogy több idő kellett volna, de előbb-utóbb nyilván áttérek rá.