Ez az érzés mindenkinél működik?

Nem ez az uncanney valley.

Az van, hogy az ember mindig és mindnehol arcokat keres és szereti az arcokat.

Ha egy mosógépre két szemet és mosolyt rajzolsz, akkor az cuki, szimpatikus a számodra, mert tudod, hogy egy tárgy, de némi emberi vonást ad neki. Épp csak annyit, hogy szimpatikus legyen, de egyértelműen tárgy legyen.

Minél emberibb egy tárgy, annál szimpatikusabb.

De aztán eljutunk ehhez a bizonyos völgyhöz.

Ugyanis csak addig egyre szimpibb egy emberi tulajdonsággal felruházott tárgy, amíg egyértelmű, hogy tárgy.

A völgynél megfordul és nem emberi tárgyról, hanem tárgyszerű emberről bezélünk. Az meg ijesztő. Embernek akarod gondolni, de valami nagoyn nem stimmel vele.

Ilyenkor a szimpátiagörbe - ami eddig emelkedett minél emberibb volt a tárgy - hirtelen visszaesik és völget képez, hogy aztn újra emelkedni kezdjen, minél emberibb az az embernek gondolt valami.

Ezért váltanak ki visszatetsző érzést a groteszk arcok. Pl az Attack on Titan óriásai:

[link]

Namármost egy halott ember ember. Nyilván tud fura lenni a visszahúzodott bőrével, de ha az ember tisztában van a halállal, akkor nem tekinti tárgyszerűenk, groteszknek, hanem éppúgy természetesnek érzi, csakhát más.

A szexrobot meg gyakran túl emberi már, túllendült a völgyön és emberi embernek tűnik. Régen volt egy olcsó guminőm, abszolút emberinek tűnt, egyszerűen mert fotóból csinálták az arcát:D Max a tudat zavart, hogy tudom, hogy ez egy tárgy, de amúgy tlejesen emberként vagoyk képes reagálni rá.