Egy chad típusú férfiembert az életes során szinte alig éri bunkó megnyilvánulás?

A kérdés feltevése feltételezi, hogy létezik "chad típusú férfiember", ami kijelentésnek minimum jót tenne a bizonyítás, már azon kívül, hogy "jaj, nekem de szarul megy sorsom, bezzeg a Bélának de jól, akkor ez azér van mer ő egy chad".

De ettől függetlenül is van pár probléma a kérdéssel. Elsősorban a szilárd önbizalom semmilyen módon nem függ attól, hogy hányan támadnak és mivel. Például azok a vallási fanatikusok, akik elmennek más emberek temetésére röhögni meg tüntetni (lásd Westboro Baptist Church) abból a meggyőződésből, hogy az elhunytat nem szerette az Isten (mert ők utálták, tehát nyilván az Isten sem szerette, háthogyne), azoknak hatalmas önbizalma volt, akkor is, amikor gyakorlatilag a világon mindenki, aki nem ők, sültbolodnak nézte őket.

Hasonlóan, ha szakértője vagy egy adott témának, akkor abban a témában tipikusan magabiztosan foglalsz állást, akkor is, ha körülötted a többség láthatóan nem érti, amiről beszélsz.

Ha konfliktusra kerül a sor, akkor pedig nem csak a külsőt támadják. Rendszeresen csinálnak viccet más emberek szellemi képességeiből, meggyőződéséből, viselkedéséből is. Olyan ember pedig nincs, akinek nincs valamilyen bogara, és mindent, de tényleg mindent pontosan úgy csinál, ahogyan azt mindenki más elvárja.