Hogy gondolsz vissza 2019-es önmagadra?

Azt hajtogattam, hogy 2020 az én évem lesz. Hát, nem jött be🤣

Azóta többen megkértek, hogy inkább ne jósolgassak, nem akarnak újabb vilaghisztériát.😕

Annyiban változtam, hogy már csak magamban konstatálom, eddig 2023 a legsz@rabb.

2019 -ben volt az utolsó olyan évem,amiről elmondhatom,mintha egész életemben erre vártam volna,ahogy akkor élhettem.

Jött 2020 és már a Covid előtt szakítottak velem,elveszítettem anyagilag is sok mindent,lakhatásom is rossz irányba fordult.

Volt egy ígéretes találkozásom ,de abból sem lett semmilyen kapcsolat,ahogy azóta sem,hiába "gondolkodtam pozitívan".

Magányos vagyok, közömbössé váltam és azt látom,hogy az engem lenullázóknak igencsak szalad a kocsi.

Mindig tudtam,hogy nincs igazság, de hogy ennyire...azt nem hittem volna :(

Bennem vegyes érzelmek vannak, amikor a '19-es önmagamra gondolok. Egyrészt abban az évben kezdtem meg a végzős évem, ami a vírus berobbanásáig hektikus volt (bár egész 2019 is). Magamhoz képest nagyon sok embert ismertem meg akkoriban, sikeres voltam a sportomban, gimiben is több versenyen részt vettem sikeresen, társasági életem is szuper állapotban volt, lelkes voltam.

Aztán '19 végén fordult a kocka; egyik szülőm elvesztette az addig fixnek tűnő állását, önhibán kívül. Onnantól kezdve puskaporos hangulat volt otthon. Szüleim konkrétan állandóan vagy egymással, vagy velem veszekedtek, és nemcsak apró összekapásokra kell gondolni. Utána nem sokkal sportbaleset ért és műtét szélén táncoltam, amit tetézett, hogy több orvosi papírral sem akarta ezt elhinni a tesitanárom. Év végére derült ki, hogy a magát legjobb barátomnak nevező lány terjesztett pár dolgot rólam az osztályban, de később visszafelé sült el. (jóval utána derült ki, hogy ezt azért tette, hogy ne álljanak velem szóba a többiek és csak vele foglalkozzak- ami azért elég ijesztő).

Akkoriban kezdtem levetkőzni a "bocs, hogy élek" mentalitásom, és többször a sarkamra állni. Viszont azóta azt érzem, hogy akkor nagyon kiforratlan, semmilyen voltam és szerencsére sokat fejlődtem azóta. (az más kérdés, hogy azóta rengeteg dolog történt, és most elsősorban a rosszak jutnának eszembe, illetve mentálisan sem vagyok a toppon kb. '21 óta)

Úgy, mint egy kapkodós balfékre, aki nyáron fölöslegesen futott gyorsan az utolsó buszra (mert gyalogtempóban is símán elérte volna), megbotlott és elég rendesen összezúzta magát térdben és könyökben. Emiatt eléggé el lett cseszve a nyár vége és az ősz eleje. Tanulság: Azóta sosem futok tömegközlekedésre. Úgy vagyok vele, inkább a tárcám bánja, mint a testi épségem.

És emlékszem, akkor úgy gondoltam, a 2020-as év biztos sokkal jobb lesz. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.