Csak nálam repűl az idő az utóbbi 3 évben?

Nekem a covid kavart be annyira amit nem tudok felfogni a mai napig és nem érzem az elmúlt 3 évet

Xanax függő lettem

Pacsi, utolsó, én alkoholista, és most diagnosztizáltak anorexiával felnőtt létemre :D

Úgy éreztem, mikor bezártak minket, hogy a lábam alól húzták ki a talajt. Azóta minden nap egybefolyik, próbálok mindent tökéletesen csinálni, de sajnos lehetetlen, én szerintem már biztos nem térek vissza a normális élethez.

Irigylem azokat, akik ilyen könnyen viselték az egészet, mert számomra úgy tűnik, hogy a társadalom nagy része iszonyatosan - és kissé indokolatlanul - begyulladt, majd simán elviselte a korlátozásokat, aztán, mikor nyitottak, akkor visszatértek a mindennapi életükhöz. Én erre képtelen vagyok. A mai napig nem hevertem ki azt, hogy ezek szerint bármikor, egy tolvonással elvehetik tőlem a megszokott életem, rutinom, és aztán azt várják, hogy csak térjek vissza 2019-be, mintha mi sem történt volna? Hogy?!

Azóta minden nap egybefolyik, próbálok mindent tökéletesen csinálni, de sajnos lehetetlen, én szerintem már biztos nem térek vissza a normális élethez.

Én sem fogok már visszatérni soha

Ez azon múlik hogy kinek mennyire tette tönkre az életét

Tőlem mindent elvett munka terén

Szürreális ami történt, az meg hogy 2020 eleje nekem pár hónapja volt, ennél szürreálisabb nincs is

2019 vége meg fél éve volt.

Jelenleg nem eszem, az ágyból nem tudok kikelni

Ez a rossz karma

Én írtam a 4-es választ. Én visszanyertem a 2019-es munkámat. Normálisan élek. Mindenem megvan. Van fedél a fejem felett, sosem éheztem, tegnapelőtt strandon voltam a munkatársaimmal.

A legtöbb barátom elvesztettem. Nem tudom, miért. Akik törődtek velem még a lockdown idején, azok most levegőnek néznek. Képtelen vagyok visszatérni a normális életbe. Minden nap józanul megyek be dolgozni, de minden nap iszok munka után. Szerintem már soha nem leszek képes élvezni egy hamburgert, vagy egy lángost, egy kürtőskalácsot, bármit. Sosem lesz már semmi ugyanolyan.