Hogyan lehet legjobban kezelni az ilyen "ragadós" embereket?
Két kollégám meg egyik szomszédom ilyen. Soha nem érdekli őket az, hogy az embernek nincs mindig kedve beszélgetni, másokkal foglalkozni. Hármuk közös tulajdonsága, hogy szinte megállás nélkül beszélnek. Egyik kollégával egy irányba megyünk egy darabig hazafelé a metrón, addig be nem áll a szája, ő száll le előbb. Másik kollégával reggel és távozásnál is többször találkozom, vele nem egy irányba megyek, de van hogy száz méterről is utánam szalad ha észrevesz, és ő is csak nyomja, nyomja. Ő olyan szinten tapad, hogy ha közel laknánk egymáshoz, tán még boltba is bejönne velem, pedig azt magam intézem. Szomszédom meg legtöbbször odakint tartózkodik, sokszor tényleg azért, hogy beszéljen valakinek, nem zavarja, hogy munkába megyek, ő akkor is elmondja.
Alapjáraton nincs ezzel baj, mert minden rosszindulat nélküli az egész, de sokszor bizony fárasztó így mások folyamatos szövegelését egy idő után hallgatni. Meg hát ők ott vannak a környezetemben. Most hajtsam el őket? Nem haragszom én egyikükre se, nem ártottak nekem semmit. Csak időm meg hangulatom nincs mindig hozzájuk.
Igazából nem tanácsokat kérek, hanem, hogy ti hogyan oldjátok meg, ha vannak ilyen típusú emberek a közeletekben.
Legalább csak saját magukról beszélnek?
Dugd be a füled, hallgass zenét.
Vagy egyszerűen mondd meg, hogy most egy kis csendre vágysz.
Borzalmasak az ilyen emberek.
Ha megengedsz egy sztorit, leírnám utólagos engedelmeddel.
Volt munkatársam volt hasonló. Egyszer lekéstük a buszt hazafele munkából, olyan 20 percet kellett sétálni. Végig csak mondta, mondta, mondta, de csak a saját életét. Kétszer próbáltam meg közbeszólni, hogy én is jártam hasonlóan, meg elterelni a témát.. nem is engedett szóboz jutni. Aztán nem figyeltem rá, néha mondtam, hogy igen, tényleg, stb.
Odaértünk a megállóba. Még 10 perc a buszig. Hála az égnek jött egy ismerőse és vele kezdett el csevegni. Én meg gyorsan arrébbhúztam 10 méterre kb.
3-as, ezzel csak az a gond, hogy ők akkor is mondják.
Tapasztalatból írom.
2-es voltam ☺️
Apám nővére ilyen.
Otthagyom, nem hallgatom meg. "Fogd már be a pofád" "q életbe hallgass már el végre" "te ha meghalsz, külön kell agyonütni a nyelvedet." stb
A "pofa be" 50 árnyalata
Az élettársa meglendíti az öklét ha elege van/elmegy a kocsmába.
Az előző élettársa is alkesz lett mellette.
Nálam az ilyen embertípusra a következő stratégiák vannak:
Messengeren ha van ilyen, nyilván nem nyitom meg, csak ha kedvem tartja.
Személyes reláció: Telefon a fülemen, kamubeszélgetés, majd hirtelen koccolok a többitől, "bocs, most másfelé megyek".
Vagy addig szöszölni, amíg a többi már haza nem indul.
Aztán van a tolerancia, hogy a másik kedvéért elviselem.
Vagy témát váltok, hogy olyanról beszélgessünk, ami engem érdekel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!