Általában mindenki azzal tartja a kapcsolatot és oda megy el, akivel/ahová szeretne. De szerintetek vannak az életben olyan helyzetek, amikor illik elmenni valahová akkor is, ha nem szeretnénk?

Igen, vannak ilyen helyzetek.

Az osztálytalálkozó és a családi összejövetel két külön kategória. A családi összejövetelre szerintem illik elmenni.

Életem...

De, a családom olyan, hogy megsértődnek. Az egyetemi iszogatások egy részére meg azért megyek, hogy utána én is kapjak a kéz alatt terjedő zh-kból, meg bármilyen hasznos infókból.

Sok családtagommal meg azért vagyok kedves vagy azért maradok a társaságban, ha ott vannak, mert félek, hogy másik családtagjaim emiatt elzárnák a pénzcsapot, de előfordult már olyan is (igaz ritkán), hogy pont tőlük kaptam segítséget.

Ez amúgy általánosságban is elmondható, hogy csupán számításból vagyok mindenkivel kedves, aranyos. Párszor már összegeztem magamban a pro és contra érveket és mindig az jött ki, hogy jobban járok, ha egy kicsit megjátszom magam.

Nem, nem sértesz meg vele senkit, ha nem mész el. És ha mások nem mennek el hozzád, amikor várod őket, az sértő vagy nem? Vagy ez hogy működik nálad?

Ha várnak, és te nem mész, talán előtte beszélned kéne velük.

Nem kell pofavizitelni olyanokkal, akikkel max. temetéseken meg esküvőkön találkoznál, amúgy meg feléd sem néznek soha, vagy rossz a kapcsolatotok.

Nekem anyai nagyanyám egy gonosz ember, a temetésére sem fogok elmenni, ha egyszer meghal, örökölni nem fogunk, de ha örökölnénk sem tartanék rá igényt, viszont mindent anyám öccse kap majd, anyám és a húga semmit, csak azért, mert nagyanyámnak csak a fiúgyerek számít.