'Kapuzárási pánik' ötletét miért imádja annyira a társadalom?
Nem tudtam de kiderült ez egy amerikai pszichológus ötlete volt semmi több, de a pszichiátria, pszichológia tudománya hivatalosan ilyen pszichés "kórképet" nem ismer, nem határoz meg, tehát ez nem olyan mint a 'depresszió', vagy bármilyen mentális zavar amit pszichológia értelmez.
Az is érdekes, hogy vegyük példának a depressziót ami pszichiátriai által orvosilag ismert, kezelt betegség, teljesen valós, mégis a társadalom nagy része nem hajlandó elfogadni és dühösek a depressziósra, hogy:
"most már elég legyen ebből az önsajnálatból, rosszkedvből, fejezze be!!!!"
Ellenben a 'kapuzárási pánik' ami gyakorlatilag egy ötlet és orvosilag nincs alapja, azt az emberek imádják, azonnal rácuppannak, hogy "IGEN, IGEN EZ KAPUZÁRÁSI PÁNIKOS!!!!"
Szerintetek miért imádják ennyire ezt az ötletet, mi olyan vonzó ebben?
# 8
akkor lehet nekem is az van?
nekem még nincs diplomám, most 43 évesen mentem el levelezőn egyetemre, hogy diplomám legyen abban a szakterületen amiben 20 éve OKJ középfokú szakmával dolgozok.
Igazából ezt 20 évvel ezelőtt kellett volna megtennem, hiszen egyetem inkább fiatal korra jellemző.
9-11:
Igen, ezt valamilyen szinten akár ide is vehetjük.
De a kapuzárási pánik változásai nem feltétlenül lesznek pozitívak. Van aki például 30 éves korára annyira bezsong, hogy gyakorlatilag egy 1-2 hónapos kapcsolatba gyereket szül és még a terhesség alatt kiderül, hogy nem illenek össze. Ez nyilván mindenkire nézve megterhelő lesz: anya-apa-gyerek.
Vagy szakmaválasztás kérdéskörében is történhet a változás. Azonban nem tud bárki csak úgy beiratkozni a helyi OKJ-ra. Sokaknál szükséges a család támogatása, fél elmondani a párjának, stb.
Épp nemrég láttam is erre példát: az egyik tanfolyamomon egy 50 éves nő mesélt arról, hogy a férje abszolút nem támogatta hogy elkezdje a kurzust. Mindezt azért, mert a régi szakmájába jól keres - csak épp utálja - az új szakma pedig minimálbéres. Ebben a nőben egy csomó kérdés lehet és egy csomó vívódás, hogy az anyagi jólétet előtérbe helyezze-e azzal szemben amit csinálni akar és amibe nem megy taccsra az idegrendszere.
A kapuzárási pánikban nagyon fontos tényező a társadalom. Az ítéletükkel is szembe kell nézni. Például ha egy tipikus nőcsábász 40 évesen megállapodik és gyereket akar, akkor sokan nem fogják komolyan venni vagy épp sokan megbélyegzik és azt mondják, hogy "úgyis elhagyja majd a gyereket és anyát".
A kapuzárási pánik tulajdonképpen az, amikor egész eddigi életemben meg akartam felelni, kiszolgáltam, tettem, amit a társadalom elvárt, megvolt szinte mindenem, család, ház, gyerek, karrier, de egyvalami hiányzott az életemből. Saját magam.
Ezért megfoghatatlan mások számára a fogalom. Te szereplő vagy az életedben? Azt csinálod amit szeretsz, tudsz és akarsz? Vagy megtanultad, hogy szeretni, tudni, akarni kell dolgokat, bármi is van?
# 13
én meg pont olyan vagyok hogy semmit amit a társadalom elvár, nem tettem meg (oké a bűnözésig azért nem jutok el és nem is fogok)
Mindig azt csinálom amihez éppen kedvem van, szeretek, tudok, akarok igen. De ennek esetemben az volt az ára, hogy egzisztenciálisan messze nem tartok ott ahol 43 évesen a társadalom szerint elvárt volna.
A kapuzárási pánikra szerintem soha senki nem állította, hogy mentális zavar, vagy betegség lenne. Ez egy társadalmi jelenség, amit több embernél meg lehet figyelni. A hivatalos neve egyébként életközepi krízis.
Annyi történik ilyenkor, hogy az ember életében lezárul egy szakasz, és az ember számot vet. Tipikus esetben az illető már felépített egy egzisztenciát, nagyjából felnőttek a gyerekei, a munkahelyén elérte, amit elért. Mintha megmásztad volna a hegyet, amit terveztél, és leülnél elgondolkodni, hogy akkor merre tovább.
Amiért ezt kapuzárási pániknak nevezték, hogy ilyenkor az emberben újra feljönnek azok az álmai, amikre fiatalon azt mondta, hogy "majd egyszer". Aztán ilyenkor rádöbben, hogy 50 éves, nem lesz már "majd egyszer", sőt: vannak olyan dolgok, amik már soha nem lesznek, elmúlt az ideje. Ez sokakból depressziót válthat ki, másokból meg pánikszerű csapongást. Pl válást, huszonéves csajok után szaladgálást, vagy éppen egy sportkocsi vásárlását.
Ez az egész krízsi a jóléti társadalmak önmegvalósítási üzenetével érkezett meg a világba. Ez ugyanis azt mondja, hogy egy életed van, és abból kell kihoznod mindent. Amikor az ember életközepi krízisbe kerül, egyszerűen azzal szembesül, hogy mennyi mindent ki akart hozni, de nem tette meg.
A kapunyitási pánik egy még újabb gonosz kistesója. Ez tulajdonképpen ugyanaz a téma, csak előre szorongva nem utána. Ott állok 20 évesen a gigantikus rulettasztal mellett, és el kell döntenem, mire teszem le a kevéske zsetonomat. Kötelezzem el magam a karrier mellett, és dolgozzak rengeteget? Kezdjek minimalista ökoéletmódot egy tanyán? Alapítsak családot és éljek nekik? Fogjak egy hátizsákot és nézzek szét a világban? Bármelyiket választom, a töbnit félreteszem. Túl sok a vonzó életpályamodell, és túl nehéz a döntés. Plusz persze klímapara, elszállt árakkal.
Szóval nem kell ebbe többet belelátni, egyszerűen a társadalom változásai kitermelnek olyan új helyzeteket, amik a pszichológusok kanapéján csapódnak le. Az, hogy ennek adott valaki egy nevet, csak a kommunikációt egyszerűsíti.
Tök mindegy hogy hívjuk. Kapuzárási pánik, életközepi válság, stb.
Létező dolog. Nézd csak meg pl az 50es pasik nagy részét. 50 körül bekattan valami, az addigi életüket felborítják, tinilányok után rohangálnak, bőrgatya, cabrio, hajbeültetés stb.
És akkora istenkoplexusuk lesz hogy kitaposni sem lehet belőlük.
Szóval létezik.
# 17
tehát az a tünete hogy 50 éves koráig élt egy bizonyos módon és hirtelen elkezd egy olyan életmódot amelyet előtte soha vagy legjobb esetben 30 évvel korábban?
# 19
akkor ez fordított értelemben is igaz ugye?
például én sosem voltam házas, nincsenek gyerekeim, nem csináltam karriert. Ha most hirtelen elkezdenék kapkodni hogy házasodni akarok, gyerekeket akarok, karriert akarok, akkor ez tipikusan kapuzárási pánik lenne?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!