Az baj, ha valakinek mosolyra húzodik a szája akkor, amikor megtudja, hogy az egykori agresszív, kötedős volt osztálytársa végül a hajléktalan szállón kötött ki?

Nem baj. Az emberek 98%-a kárörvendő. 1% az, amelyik nem vallja be. A maradék 1% valóban nem az.

Én nem vagyok álszent, alapvetően nem kívánok senkinek rosszat, de aki velem szemét volt, azt én sem tudom sajnálni.

Megértem a kárörömöt, engem is baszogattak általánosban és középiskolában.

Viszont túltudtam lépni rajta, nem kívánom semelyik bullymnak azt hogy szar élete legyen pár évnyi hülyeségért amit hülye kis fasz gyerekként csinált.

Ki tudja lehet hogy megvolt rá az oka hogy miért volt agresszív.

Lehet hogy otthon nem adtak elég szeretetet neki vagy abuzálták.

Szerintem nem baj.

Szerintem ez nem feltétlenül kárörvendés.

Lehet, hogy csak úgy van vele, hogy "meg/visszakapta" az élettől ami járt neki. Merthogy pl sokat genyóskodott.

Mondjuk érme másik oldala, hogy lehet, hogy azért genyóskodott; mert rossz volt a szülői háttere, akár rosszul bántak vele, vagy , ha nem foglalkoztak vele, az is elég lehet, hogy ilyen lehessen valaki. :S

Tehát h pl önhibáján kivül nem fogta föl, mert lett kis buta, hogy agresszióskodni nem jó. Mert otthon is lehet h pl ezt látta, ez volt a megszokott, a "norma"; a ""normális". úgyhogy nem talált benne semmi kivetnivalót.