Ha a jobb lábamra sántítok, akkor fogyatékosnak számítok és elképzelhető, hogy a társadalom is így fog hozzám állni?

Gyerekként sok bántást kaptam emiatt, ezért az önértékelésem még most felnőttként sem az igazi. Mindent meg tudok csinálni, amit más, pl futok, nehezet emelni is tudok ( oké, élsportoló valószínűleg nem leszek már ) maximum hamarabb elfáradok, illetve amikor nem figyelek oda rá, akkor inkább feltűnő, hogy sántítok, amikor koncentrálok, akkor nem az. Mindenki mondja, hogy nincs velem baj, nem vagyok buta és elvileg ronda sem, a pasizással is csak annyi gondom volt, hogy főleg a nárcisztikusok találtak meg, gondolom a nulla önbizalom miatt. Csak arra tudok gondolni, hogy azért nem jön össze semmi ( magánélet, karrier, stb ) mert sántítok , ráadásul határozatlan, félénk jellem vagyok.