A céltalan lustaság mentális betegség vagy genetikai állapot? Mit tehetnék, hogy ne legyek életunt lusta?
Az a helyzet, hogy eljárok nagy nehezen (stressz, fáradtság) munkába, de totálisan nem érdekel se a munkahely, se a szakmám, se a karrierem. Csak pénzt keresni járok be.
Semmiben nem fejlesztem magam és semmi igényem/erőm sincs.
Angolból is nagyon sokat felejtettem több könyvet vásároltam drágán, de hónapok óta ki se nyitottam őket.
Bármibe belekezdek (új nyelv, új sport, új film megnézése) szinte azonnal abbahagyom, mert nincs motivációm, türelmem és erőm hozzá.
Semmi hobbim nincs, semmi nem érdekel max a vezetés, de csak egy tragacsom van azt meg nem élvezem csak A-ból B-be járok vele.
Ma is csak egész nap céltalanul netezek és várom, hogy eljöjjön a nap vége. Olvasni eleve utálok, filmek dög untatóak, de régebben pl. szerettem a videojátékokat ma már azokhoz sincs kedvem.
Kimozdulni csak úgy (séta, kirándulás, vásárlás) végképp nem szeretek szóval semmi értelme az életemnek azt érzem, pedig szívesen változtatnék, de nem tudom hova ha igazából semmi nem érdekel.
válasza: válasza:Semmi köze a genetikához. 16-17 évesen lusta voltam. 34 évesen saját cégem van, feleségem, gyereke. Ha genetika volna, akkor ez nem lenne lehetséges.
Keress egy célt és dolgoz.. Ha motivációt kerestem volna a vállalkozásra akkor most semmim nem lenne.
válasza: válasza:Kicsit erőltest meg magad. Keress egy célt és bármennyire is nincs hozzá kedved menj utana, haladj.
Magadban ögzíteni kell egy szokást, hogy meló utan pl olvasol 1 órát. Egy idő után mar nem lesz nehéz, sőt várni fogod.
#4: Az a gond, hogy krónikus beteg vagyok és azóta minden mindegy alapon élek, mert nem tudom meddig leszek járóképes/munkaképes és úgy érzem akkor mégis miért pazaroljam az időt bármire is, ha nem tudom meddig lehet.
Spórolok mint a veszedelem miközben bármikor elviheti fél életem munkáját egy hiperinfláció. Szóval ebből kiindulva a hazai viszonyok is durván demotiválnak, ha nem lenne elég a betegség miatti nihilizmus.
De ezeken felül sincs konstans élvezeti faktor/hobbi/szenvedély vagy önmagában valami gyakorlati cél.
válasza:Változtatnék én, de nem tudom hova és hogyan? Nincs semmi érdeklődési köröm.
A vezetésen kívül kb. tényleg semmi nem érdekel, de a vezetés is max ha egy sportautóm lenne akkor érdekelne igazán (de lehet azt is megunnám mint eddig sok minden mást).
válasza:Szerintem genetika. Apám is ilyen volt, csak neki szerencséje volt az életben mindig, ezért tudott életben maradni. Pontosan ilyen, céltalan, életunt, lusta 24 éves srác vagyok mint te, csak nekem még munkám sincs. Én sem fejlesztem magam semmiben és nincs is igényem/energiám erre, de közben meg a vesém már nagyon kínzóan fáj a mozgásszegény életmódtól és a szétfolyó kövérségemtől, már-már mondhatni haldoklom de nem érdekel, természetes szelekció.
Angolból én is napról napra rosszabb vagyok, spanyolt teljesen el is felejtettem amit még 5 éve tanultam. Én is BÁRMIBE belekezdek, max pár nap és abbahagyom, erőltetni sem tudom tovább. Hobbim az speciel van, de semmi értelme mert magyar nyelven nem lehet full time gameplay streamer. Tragacsom nekem is van, az az egyetlen ami valami büszkeséget ad és menekvést, ha otthonról szülők kidobnak akkor abban lelhetek lakhatást. Én is céltalanul vagyok és várom a sültcsirkét. Olvasni dettó rühellek, filmek dögunalom, videojátékot nem élvezem csak a függőség miatt csinálom meg a streamer álmok miatt. Kimozdulni szerintem nyár óta nem mozdultam ki, akkor is csak az iskolai papíromért mentem. Semmi sem érdekel, nem akarok változtatni, valszeg elhullok nemsoká. genetika szerintem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!