Van olyan személy, akit ismersz, de azért nem szimpatikus számodra, mert "csak"?

Talán az értetlenekkel vagyok így.

Nem tett szegényke semmit rosszat, de nem birom.

Nrm kínos hanem irritál hogy nem tudok vele normálisan beszélgetni. Ilyenkor átmegyek passzivba, azaz hallgatósagba meséljen inkább, nem folytatok oda vissza kommunikációt, csak "vissza" azaz befogadó vagyok csak.

Abbol meg az szokitt lenni hogy kezsibbasztja az agyam még a gondolkodása, gondolatmenete, konklúziói is kiborítanak.

Mikor iskolás voltam, volt egy lány, akit ha csak megláttam a folyosón, azt gondoltam: "Óh Istenem, megint az a csaj"

De amúgy semmit nem tett. Nem beszélgettünk, soha nem volt közös óránk. Aztán egy idő után magamba néztem, hogy mégis mi lehet az oka? Valahogy meg kellene határozni azt az okot, hogy "mert csak" 🙂

Aztán rájöttem, hogy azért nem volt szimpatikus a lány, mert saját magamra emlékeztetett. Az arca, a ruházata stb. Mivel nem fogadtam el magam, ezért a csaj se volt szimpatikus. De nem szólogattam be neki természetesen.

Aztán pár évvel később hallgatótársam lett egy másik lány, aki szintén magamra emlékeztetett, nem meglepően nem volt szimpi, de vele beszélgettem pár szót normális hangnemben persze. Most ők arról nem tehettek, hogy kisebbségi komplexusom volt. 🙂

A főnököm.

Tipikus olaszos szépfiú aki a világ legkívánatosabb emberének hiszi magát. Egyszerűen árad belőle az önbizalom, nagyon el van szállva magától.

Normális, nem volt vele még konfliktusom de mégis annyira ellenszenves. Egyszerűen irritál a látványa is.

A szaktársam(tanárin). Elsőnek szimpatikusnak tűnt, ami miatt nekem ellenszenves is lett, hiszen eddig az első benyomásra szimpatikus emberekkel többnyire megszívtam. Aztán ahogy egyre többet beszéltem vele, elkezdett nem csak ránézésre, hanem stílusra emlékeztet arra a csajra, akivel gimi első másfél évében egy szobában laktunk, és csúnyán ért véget a barátságunk. Én meg hát kétszer nem nyúlok bele ugyanabba a kulába.

Aztán így figyelem a viselkedését, és nem szimpi, bár nekem nem ártott. Egyszerűen irritáló az a sggnyalás, amit lenyom a lehető legtöbb tanár felé. Beszélgetünk, meglátja az egyik tanárt közeledni, otthagy engem szónélkül, hogy elmesélje a tanárnak, hogy a névtelen pontozós szron mindenütt maxra pontozta azt a tanárt. Nyíltan közli, hogy csak azért barátkozik, hogy legyen kitől jegyzetet kérni. A közös szaktársainkkal volt egybe egy csoportmunkán, az egyik srác szólt neki, hogy a ppt-n furán néz ki valami szrnak a színe/alakja, erre ahelyett, hogy megbeszélték volna, mint minden normális ember, a csajszi ment szólni a tárgy oktatójának lejáratni a srácot, akitől eddig kb minden közös tárgyból segítséget kért. És azóta mindig úgy hivatkozik erre a srácra, hogy az az egoista. Literálisan kibeszéli nekem úgy, hogy amúgy én jóba vagyok a másik féllel is. :D