Fiatalként muszáj, hogy legyenek konkrét céljaim, vagy majd magától kialakul az életem?

Nahh... ez az élet nevű dolog elég szabad. Ha te csak el akarod lébecolni, és elégedett vagy egy lagymatag élettel, stressz és történések nélkül, akkor simán lehet. Lemelózol, hogy ne halj éhen, aztán azt csinálsz amit akarsz.

Tehát így is lehet.

De látod van aki még ennyit se akar, hanem csak.leül valami forgalmas helyre tarhálni, aztán elvan a szarban húgyban.

Megint mások pedig már középsulisként komolyan készülnek, nyelvvizsgával gyakorlattal mennek egyetemre, mellette már gyakornokoskodnak, stb... hajtják magukat, mert ők olyan életet akarnak.

Szóval akármit választhatsz, és senkit sem érdekel, hogy te hogyan éled az életedet.

Szerintem bizonyos célok kellenek, de nem kell, hogy ezek hatalmas célok legyenek és elég csak az elkövetkezendő 1-2 évre tervezni. Ezt magamtól megtanultam. Én hajlamos voltam 10 évvel előre tervezni. Gimiben kitaláltam, hogy melyik egyetemre akarok menni és milyen szakra, már azon gondolkodtam közben, hogy utána hova mennék mesterre meg miként hogyan dolgoznék, hol élnék, erre bementem az egyetemre és fél év után otthagytam a szakot, így teljesen másképp fog alakulni minden. Gimi elején meg szépen elterveztem, hogy pl. a természettudományos jegyeket milyen tantárgyakból fogom beszámítani felvételikor, aztán totál nem úgy lett, mert nem úgy alakultak a dolgozataim, feleleteim stb. és pont azokból a tárgyakból vittem a jegyeket, amiket a legkevésbé szerettem, mert úgy alakult, hogy abból kaptam jobb jegyet.

Most már csak az adott évre tervezek részletesebben és arra koncentrálok.