Ha mindig megmondom durván másoknak, milyen a külső-belső jellemzőjük (pl rendőrnek igazoltatás közben hogy nem jól végzi a munkáját,nem való erre, vagy buszsofőrnek hogy nem bízok benne, tanárnak pedig hogy félretanít) mit kapok?

Feltéve, hogy helyesen ítélsz ezekben a kérdésekben, akkor is kérdés, hogy mi hatalmaz fel mások "nevelésére", és ezzel mit zúdítasz rájuk és magadra.

És még ott van az a kérdés is, hogy ha javító szándékkal teszed is mindezt, akkor milyen stílus és megfogalmazás vezet sikerre. A nyers odamondogatás általában ellenérzést vált ki. De tegyünk egy próbát: szerintem te egy kissé pszichotikus, önimádó alak vagy, aki azt képzeli, hogy rendkívül okos, pedig épphogy nem. Alkalmatlan vagy a magadnak osztott nevelői szerepre!

#12-es, én is ilyen ember vagyok. Egyszerűen csak érzem, hogy jobb és több szakértelmem és rálátásom van, mint néhány olyan embernek, akik elvileg tanulták ezeket.

Vannak ostoba rendőrök, akiknél egy paraszt is jobban végezné a munkát.

Vannak ostoba tanárok, akiknél a szomszéd Marika néni is jobban tanítana.

Vannak szakmák, amikbe viszont nem pofázok bele - pld sebész orvos - , mert valóban évekig kell tanulni, de ez nem a rendőrképzés és nem is a tanítás.. Az hogy Magyarországon ezt így oldják meg és egy tanárt kiképzeni nekik évekbe telik.. Hát megint csak ennek az országnak a szegénységi bizonyítványa. Ha meglenne fizetve mindenki, akkor az menne tanárnak, akinek zsigerből megy a tanítás. Nagyon sok alkalmatlan ember van a saját szakmájá belül.