Miért van bűntudatom, ha le kell cserélnem a már bőven nem jól funkcionáló telefonomat? Ez normális?

Még egyetemista vagyok, 20 éves, és részben a szüleim tartanak el. Amióta okostelefont használok mindig magamnak kellett vennem, vagy a zsebpénzemből, vagy éppen a diákmelós fizetésemből. A mindig alatt két alkalmat kell érteni, az elsőt még 12-13 éves korom körül, a másodikat, a másodikat, amit jelenleg is használok meg 4 és fél éve vettem.(mindig feltöltőkártyás voltam)Már kissé rosszul működik, a vezetékes fülhallgatókat nem érzékeli, a képernyőnek fura sárgás fénye van, a bekapcsoló gomb nem reagál normálisan, random újraindul néha, stb. Szóval na, megérett a cserére.

Viszont az igényeimnek megfelelő eszközt 70 ezer alatt nem igazán találok. Marhára bűntudatom van, ha arra gondolok, hogy ennyit adok ki egy telefonra, holott mindennapi életemben szükségem van rá. Ezen írok beadandót, ha nincs hely tömegközlekedésen előkapni a laptopot, ha új helyre megyek ezzel tájékozódom, sokszor az online elérhető dolgokat mobilon olvasom (ppt-k, kötelező olvasmányok, szakirodalmak), ha a házimat befotózva kell elküldeni, akkor telefonnal fotózom. Szóval na, amire használom ahhoz indokolt a nagy tárhely, normális kamera, meg hogy ne sűrűn merüljön le. Szóval sokat nem tudok lecsípni az árból, lévén nem arról van szó, hogy kell a félmilliós teló, mer az a menő. Ehhez képest már szeptember óta gondolkodom azon, hogy lecseréljem-e, holott már bosszúságot okoz, hogy 10 percig kell nyomogatom a kikapcs gombot, hogy elsötétüljön a nyomorult képernyő, meg esetleges online órákon meg két eszközt kell egyszerre használnom, mert kolis vagyok, a fülhallgatóm nem érzékeli a telóm ezért laptopon vagyok belépve, de ha kérdésem van a feladattal kapcsolatban és az oktató látni szeretné, hogy mi nem stimmel a levezetésben, akkor meg csak a telefonnal tudom kamerázni a füzetem. :D

És ehhez képest ha a szüleimnek említem, hogy na akkor most a saját fizumból/ösztöndíjból megrendelem az új telót, akkor anyám részéről még megy is a szokásos extra bűntudatkeltés, hogy miiiiééért keeeell ilyen drágán, mit tud ez, amit egy olcsóbb neeeem, majd a magyarázatom után ugyanez, hogy még százszor megkérdezi, hogy biztos ennyit akarok rá kiadni. De ha nem említem neki, akkor is ugyanaz a bűntudat megvan, tehát tök mindegy.

Egyáltalán normális, hogy ilyen szinten bűntudatom van, hogy már amikor nagyon muszáj akkor le akarom cserélni a nyomorult telefonomat? Miért van ez? Mit lehet ezzel kezdeni?